Mit művelek megint, csomó dolgom van, ehelyett cseszem el az időt, bárcsak kitalálnának végre valami rendes diagnózist az ilyen lájtos kedd délutáni önsorsrontásra, nem a nagybetűs, analitikusan orientált Önsorsrontásra gondolok, amikor agresszív alkoholista apánk után agresszív alkoholista férjhez megyünk, és beszerzünk agresszív alkoholista szeretőt is, hanem a hétköznapi, kisbetűsre, amikor az ember a rengeteg dolga helyett "körmöt vág, virágot öntöz, kézzel mos", bárcsak bekerülne a DSM V.-be és lenne BNO kódja és megjelenne rá harmincféle gyógyszer, amikben persze mind ugyanaz az alapmolekula, és viták kereszttüzében állna évtizedekig, hogy akkor ez most betegség-e vagy nem, pszichoterápia kell-e rá vagy sem, és kongresszusokon ölnék a kognitív terapeuták az analitikusokat és viszont, és neves és névtelen szakértők már-már személyeskedően provokatív hangnemben cikkeznének róla, hogy a 'munka helyett végzett céltalan szöszmötölés' a normális emberi Lét velejárója, csak a gyógyszergyárak akarják elhitetni velünk, hogy ez egy diagnózis, és könyveket írnának róla az antipszichiáterek, hogy a céltalanul szöszmötölő ember csupán egy címke, mai, beteg társadalmunk terméke, amellyel stigmatizáljuk a nagyátlagtól akár egy kicsit is eltérő embertársainkat, pedig a céltalan szöszmötölésnek megvan a helye, és leszedálás és elektrosokk és legenyhébb mellékhatásként is öngyilkosságot okozó vegyületek helyett inkább megérteni és társadalmunkba integrálni kellene az efféle tudatállapotot, amikor az embernek ugyan ezer dolga van, fennmaradó idejében ahelyett, hogy hasznos dolgait csinálná, inkább blogot ír arról a jelenségről, hogy ahelyett, hogy hasznos dolgait művelné, blogot ír, istenem, bárcsak lenne valami gyógyszer ez ellen vagy leginkább depot-injekció.
Bezzeg a figyelemzavar, meg a premenstruális szindróma, az persze betegség.