Azt találtam ki, még egyszer régen, amikor olvastam az arcmemória neurológiai alapjairól, hogy a szociális fóbiásoknak biztos rosszabb az arcmemóriájuk, mint az egészséges kontroll személyeknek. Ugyanis az arcmemória, mint feature, tulajdonképpen azt a képességünket jelenti, hogy apró különbségeket fedezzünk fel nagyon hasonló, de gyakran látott dolgokban. Az arcmemóriához elengedhetetlenül szükséges a gyrus fusiformis nevű agyterület épsége. A gyrus fusiformis sérülése esetén azonban másfajta deficiteket is leírtak, két esetismertetést olvastam, az egyikben a fenti területen agyvérzést szenvedett farmer nem tudta megkülönböztetni többé a teheneit, a másikban pedig a szintén itt sérült kutyatenyésztő nem tudta többé jól elkülöníteni a hasonlóbb kutyafajtákat, ami egyébként tönkre is vágta a karrierjét: az volt a foglalkozása, hogy kutyakiállításokon zsürizett, és ezt mondjuk nehéz úgy, ha az uszkárt sem tudod megkülönböztetni a labradortól.
Szóval, ha az arcmemória nem más, mint "apró különbségek felfedezése gyakran látott, hasonló dolgokban", akkor aki nem lát elég sok arcot, annál kevéssé alakul ki a képesség. A szociális fóbiások meg ugye eleve kevesebb ismeretséget szereznek, kevesebb időt töltenek emberekkel, illetve ha véletlenül igen, akkor is kevesebbszer néznek az arcukra, mint az egészséges kontroll személyek. Egy igazi klasszik szoc fóbiás kevesebb arcot néz meg élete során, és főleg kevésbé figyelmesen, mint ahány ebet az átlag kutyatenyésztő, legalábbis sajátélményből ezt gondolom.
Azután teszteltem a hipotézisemet reprezentatív mintán, azaz megkérdeztem három embert, aki ha most nem is az, legalább gyermekkorában szociális fóbiás volt (az egyik én vagyok a háromból), és mindegyik rossz arcmemóriáról számolt be. És akkor az előbb még ennél is tovább mentem a tudományosságban, ugyanis egy meglehetősen rossz szakdolgozatot kellene éppen értékelnem, és azt vettem észre, hogy túlságosan kíméletlen vagyok vele, és kb abban a stílusban írom az opponensi véleményt, ahogyan a rossz filmeket/könyveket szoktam szidni a blogomban. Úgyhogy gondoltam, kicsit inkább hanyagolom a témát, hátha holnap már jobban tetszik, és inkább utánanéztem, mit ír a tudomány fenti jelenségről. Nagyon kevés cikk van róla, és nagy részükben azt a hipotézist tesztelték, hogy a szociális fóbiások biztosan jobban megjegyzik a dühös arcokat, mint a semleges vagy vidám arcokat, persze nem tudták bizonyítani. Egy olyan cikket is olvastam, ahol a szerencsétlen résztvevőknek arcokat mutogattak, mielőtt azok előadtak volna valami kongresszuson, és lám-lám, a szociális fóbiások kevésbé emlékeztek később ezekre a fotókra, gondolom, ahelyett, hogy megjegyezték volna őket, inkább azzal voltak elfoglalva, hogy az előadásuk előtt ne ájuljanak el a félelemtől.
Szóval az elméletem nem bizonyított, majd ha egyszer még ennél is jobban ráérek, letesztelem igazából, és persze lesz benne fMRI is, mert az az izgi. Addig is az interneten bóklászó szociális fóbiások elmondhatnák itt a kommentekben, hogy jó vagy rossz-e az arcmemóriájuk, csupán az érdekesség kedvéért. Mármint engem érdekel.