Na, elkezdtem vagy hatszor ezt a blogbejegyzést, úgyhogy hagyjuk inkább. Kicsit vidám lett volna, kicsit meg szomorú. Ellenben nem látszik a szemközti ház a ködtől, creepy.
Tanulni kell. A téli fákat.
Ahogyan talpig zúzmarásak.
Mozdíthatatlan függönyök.
Meg kell tanulni azt a sávot,
hol a kristály már füstölög,
és ködbe úszik át a fa,
akár a test emlékezetbe.
És a folyót a fák mögött,
vadkacsa néma szárnyait,
s a vakfehér, kék éjszakát,
amelyben csuklyás tárgyak állnak,
meg kell tanulni itt a fák
kimondhatatlan tetteit.
(Nemes Nagy Ágnes: Fák)