Nem akartam, hogy ősz legyen megint itt

2007.09.29. 16:15 - címkék: - 3 komment
Nem tudom, mi ütött az emberekbe az utóbbi néhány napban beleértve magamat is, valahogy mindenkin rajta van az ideg, vagy ahogy szakorvos kollégám helyesebben fejezte ki tegnap: idegi alapon vannak; és én még csak nem is aludtam ügyeletben. Eleget. (Ellenben sikerült a következő beszélgetést lefolytatnom: Én: - Akkor a fejfájós néni kapjon egy tabletta Algopirint a fejére... Ápoló: - A fejére? Azt nem a szájukba szoktuk adni? Hova fejlődik a tudomány...) Szóval őszi neurózis, ránk tört az elsárgult levelek láttán, hogy végül mi is meghalunk, és mennyi mindent terveztünk a nyárra, de milyen kevés valósult meg, és ugyanezt érezzük az életünkkel kapcsolatban? Elhull a virág, eliramlik az élet, holnap nem omolsz-e sírom fölibe? Kinek most nincs még háza, sose lesz? Én se voltam bungee jumpingolni a szigeten, mivel nem volt pénzem rá. Fenti problémakörrel kapcsolatban mondjuk elég egyöntetűen több ezer éve javasolja a világirodalom, hogy be kell rúgni jól, és akkor sors, hatalmad nevetem, csakhogy én az újéletkezdés hagyományos dátumait tökéletesen ignorálva ma, a Fegyveres Erők Napján kezdtem a fogyókúrámat, az alkoholban pedig Kalória van. (For the record: ma 70 kg vagyok 74 centis derékbőséggel.)

Traumatikus gyermekkori élményeim közé tartozik amúgy az említett nap, nálunk az általános iskolában ugyanis ilyenkor Csillagkereső Verseny volt, vagyis reggel tanítás helyett kimentünk a Sopron környéki erdőbe, ahol tanáraink piros kartonpapírból kivágott csillagokat rejtettek el trükkösen, faodúkba meg levelek alá talán, és amelyik örs délig a legtöbb csillagot találta, az sportszeleteket kapott. Mi voltunk a Delfin Örs és egyszer se nyertünk, ezzel még kibékültem volna, már akkor is tudtam, hogy az élet nem folyamatos szotyi-lufi-körhinta és sportszeletre-cserélhető-vöröscsillag, egyébként pedig a részvétel a fontos. Node az, hogy a hat év alatt, amit a csillagkeresős érában általános iskolában töltöttem, soha egyetlen egyszer sem találtam egyetlen csillagot sem, az azért mégiscsak gyanús egy kicsit, pedig esküszöm, jó kisdobos voltam, és kerestem a rohadékokat minden elképzelhető helyen. Mások pedig volt, hogy hármat-négyet is találtak egy nap alatt. Lehet, hogy az egész mögött korrupt összeesküvés zajlott, lehet, hogy a párttagok és kisztitkárok gyermekeinek a tanító néni titokban megsúgta, hogy hol van elrejtve a vöröscsillag? Lehet, hogy el se volt rejtve, csak a protekciós gyerekeknek a tanító néni egy óvatlan pillanatban még reggel odaadott hármat-négyet, hogy ezeket majd "találják meg" a délelőtt folyamán? Lehet, hogy apáim bűnei miatt (hogy ti. nem voltak valami lelkes kommunisták) büntettek engem, ártatlan, értetlen gyermeket? Lehet, hogy nem a saját képességeimen, hanem a Rendszer torzult működésén múlott, hogy sosem ettem sportszeletet a Fegyveres Erők Napján?
És ma sem fogok.
Ez meg Tóth Krisztina.

Nem akartam hogy ősz legyen megint itt
érjen gyümölcs savanykás íz utol
fordult az út de a fák most behintik
hosszú nagyon indulni ez a tél
ne érjen itt inkább vigyél magaddal
ha fordul is ha érni kell hát érjen
véget múljon mi integet marasztal
el végleg és most ne rajtunk ne tétlen
múljon levél varázslat hogy lehulljon
rólunk mi tart még - vissza nem találhat
magába út hogy útrakelni tudjon
csak úgy léphet mint víz színére lábam

What funeral?

2007.09.28. 21:00 - címkék: - 13 komment

Azt hiszem, egy időre eloszlatta felnőttkori megkomolyodásomtól való titkos félelmemeit az elmúlt két este, amikor is behabzsoltuk az eddig elkészült IT Crowd-részeket részemről kb. visítva fetrengve a földön a röhögéstől. Hát.. nem tudom, merjem-e ajánlani a sorozatot épelméjű embereknek.

Önfeltárás, végítélet

2007.09.26. 15:10 - címkék: - 6 komment
Levizsgáztam ma rogersi pszichoterápiából, van abban szerintem valami ironikus, amikor az ember vizsgán kihúzza a tételt és az van ráírva, hogy "9. Önfeltárás". Bár kórbonctan vizsgán lényegesebben viccesebb lenne. Szóval beszéltem cirka négy percig a jelenségről a professzionalitás magabiztos légkörét árasztva eközben. Ez egy ilyen képességem, hogy nagyon jól tudok vizsgázni, egyrészt olyan dolgok is eszembe jutnak, amikről előtte még csak nem is hallottam, másrészt mindig egyértelműen látszik rajtam, hogy én tulajdonképpen tudom és értem a lényeget, akár így van, akár nem. És bár valós élethelyzetekben sokszor inadekvát vagy túl visszafogott a metakommunikációm, vizsgahelyzetben tökéletesen tudom, hogy mikor kell keresni a vizsgáztatóval a tekintetkontaktust és mikor nem, és ösztönösen a megfelelő pózban ülök és az ideális térközt tartom, szóval mondom, veleszületett. Az oxyológia vizsgámon például anno konkrétan túllőhettem valahogy a célon, ugyanis a következő beszélgetést adtuk elő a(z egyébként nem túl kedves) vizsgáztatóval:
- Mondjon olyan opiátvegyületet, amely nem okoz dependenciát és a fájdalomcsillapításban használatos.
- Hát... nem tudok.
- Dehogynem.
- Nem, nem tudom.
- Szerintem tudja.
- De... tényleg nem tudom.
- De, tudja.
- De nem.
Sajnos a vizsgakészség a Való Életben viszonylag kevéssé kamatoztatható képesség, de egyetemi éveim alatt tényleg nagyon hasznos volt. (Kivéve a forgalmi vizsgán, ahol meghúztak, mert túl gyorsan kanyarodtam.)

Persze, reggel nem találtam elegáns ruhát, ezért végül egy fekete nadrágot vettem fel fekete felsővel, és ma már legalább öten megkérdezték, hogy "de ugye minden rendben van?", először nem is értettem, aztán a titkárnő elmagyarázta, hogy úgy nézek ki, mint aki gyászol valakit. Annyira rám tették a babonát, hogy most elkezdtem komolyan aggódni, nehogy valaki meghaljon a családban vagy az ismeretségi körben, mert akkor azt biztos én okoztam azzal, hogy már előre gyászruhát vettem, pedig csak vékonyabbnak akartam látszani.

Jaés, láttam a Resident Evil 3-at is, klassz látványok, nulla történet, lehetne több akció meg kevesebb klisé, részemről keveselltem a zombikat és kihagytam volna a gonosz madarak támadását meg a csáposszörny támadását, de biztos egy csomó embernek pont az fog tetszeni. Komolyan, a csápos szörny annyira echte gagyi trash-horror csáposszörny, hogy elgondolkodtam, vajon poénból tették-e bele. És miért szerepel kivétel nélkül minden zombifilmben az a mozzanat, amikor valamelyik szereplőt megharapja a zombi, de ő eltitkolja társai előtt, és mi már tudjuk, hogy előbb vagy utóbb ő is bezombul, míg a szerencsétlen áldozatok még nem sejtik? Sose lesz unalmas? Nem, mintha megjegyeztem volna a mellékszereplőket, totál jelentéktelenek voltak szegénykék. De nem fanyalgok, mert a posztapokaliptikus környezet nagyon tetszett, Las Vegas helyén klassz sivatag, meg remek rozsdás teherautók, és Milla Jovovich is klasszul néz ki, bár időnként kissé béna cuccokba öltöztették szegényt. Meg fogom nézni moziban is a látvány miatt.

Lost in translation

2007.09.25. 13:05 - címkék: - 7 komment
Olyanok történtek mindjárt hétfőn, hogy vietnámi pszichiáterprofesszorokból álló küldöttséget kellett idegenvezetnem kórházunk területén, nagyon vicces volt, mert nem beszéltek a vietnámin kívül más nyelvet, volt viszont velük egy tolmács, aki, úgy tűnt, elég jól beszél magyarul. Bár fura volt, hogy amikor tizenöt percig beszéltem nekik cseppet sem vicces, hanem komoly szakmai dolgokról, akkor a tolmács annyit mondott csupán, hogy "bla, blabla", így három szótag erejéig, amire mind elmosolyodtak. Vagy amikor az egyik professzor kérdezett tőlem valamit, percekig részletesen fejtegetve a kérdés lényegét, gesztikulálva, meg minden, hosszasan, akkor a tolmács annyit kérdezett tőlem, hogy "és itt hány alkoholista van?". Szóval elbeszélgettünk remekül, ki tudja, miről.
Aztán munkaidő végeztével Luciával és később a mra-val és még később L.-lel (aki a Lucia életének & blogjának egy szereplője) beszélgettünk el remekül, olyan lényeges témákat érintve, hogy például érzékelni fogjuk-e, amikor fekete lyukká tömörödünk egy pillanat alatt, sőt, azután már örökké érezni fogjuk-e, mivel ott megáll az idő*, vagy hogy létezik-e lélek és mennyiben olyan, mint egy elefánt, vagy hogy miért nincsen blogger Barbie biciklivel, macskával és laptoppal. Titkon abban reménykedem, hogy ezekről majd Lucia ír bővebben, mivel beszélgetésekről ő tud jól írni, szóval jó volt nagyon, leszámítva az enyhe nikotinmérgezést, amit én okoztam magamnak.
Egyébként pedig elvileg ma megérkezik a Porom, úgyhogy a mai az utolsó boldog, fogyókúra nélkül töltött nap, már alig várom.

*Ti. olvassuk el a Safety concerns részt ebben a bejegyzésben. Szerintem igazán ironikus lenne, ha a Föld "or even the entire Universe" nem holmi atomháború, globális felmelegedés vagy bármi más szokásos téma miatt pusztulna el, hanem egyszer csak hoppá, bocs, véletlenül létrehoztunk egy túl nagy fekete lyukat.

Facebook oldaldoboz

Olvasok is

Írj nekem levelet

Köszönöm

Extra köszönet

A designt a Yummie médiaügynökség szállította


süti beállítások módosítása