Mit tenne az az öreg hölgy?

2007.07.06. 18:06 - címkék: - 5 komment
Neil Gaiman mesél a filmjeiről, a szépirodalomról, a magyarokról, meg mindenféle másról, okos, vicces, valamint tök jól néz ki, az indexen.
<rajong, rajong, rajong>

Tell me why I don't like Mondays

2007.07.05. 15:46 - címkék: - 1 komment

Ja, igen, megragadnám az alkalmat némi véleményformálásra: szavazzunk a Goldenblogon a Belsőségre és a filmbuzira meg a criticalbiomassre, mert jók. Nem, egyik se az én blogom. Igen, ez csupán az én szubjektív véleményemet tükrözi. Igen, hallgassunk némi ifjonc ska-zenét mindeközben, mert vidám.

Say no to global warming

2007.07.05. 15:01 - címkék: - 1 komment

Fix pontok az életben/1.: időjárás Sopronban a Volt-fesztivál ideje alatt.



 

 

 

 

Mind the gap

2007.07.05. 10:07 - címkék: - 7 komment

Szóval én még eleinte naivan azon gondolkodom, hogy hétre biztosan nem fogok odaérni a dedikálásra, és rohanok, nehogy az legyen, hogy majd ott van tíz ember, azokkal negyed nyolcig eldumálgatnak, aztán Gaiman szépen hazamegy, mire én odaérek. Végül is, szombaton derült ki, hogy lesz ez az esemény, és tudomásom szerint csak néhány honlapon adtak róla hírt. Oda is érek nagy sietve negyed nyolcra, könnyű megtalálni a boltot, mert hosszú-hosszú-hosszú sor kígyózik ki belőle végig a körúton a zuhogó esőben, szóval beállok a végére, és aztán remekül szórakozom. Az olyanokon, hogy például időnként kijön a könyvesboltból egy szemmel láthatóan a személyzethez tartozó fiatalember, fényképeket készít a sorról és kölcsönesernyőket osztogat; vagy kijön Maddy megnézni, mennyien vannak még, és rémülten, szemeit forgatva menekül vissza. Néha leszólítanak járókelők is a jogos kérdéssel, hogy mit osztanak itt tulajdonképpen, például egyszer egy anyuból és három leányból álló roma család:
Nagylány: - Jó napot, mi történik itt?
isolde: - Dedikálás.
Nagylány: - Hűű...És ki dedikál?
isolde: - Egy Neil Gaiman nevű angol író.
Anyuka: - Angol vagy amerikai?
isolde (megdöbben a tökéletesen helytálló kérdésen, mivel Gaiman eredetileg angol, de mostanság az USÁban él, de aztán a hosszú magyarázat helyett a könnyebb utat választja): - Angol.
Nagylány: - Hűű... És miket ír?
isolde (Megdöbben a tökéletesen helytálló kérdésen: épp szombaton tájékoztatták hozzáértő barátai, hogy Gaiman írásait tulajdonképpen nem is a fantasy kategóriába kell sorolni, hanem ki tudja. Isolde ráébred, hogy aktuálisan képtelen érthetően elmagyarázni, hogy Gaiman pontosan mit ír, ezért bizonytalanul hallgat, ám a sorban mögötte álló fiatalembertől váratlan segítséget kap.)
Sorban álló fiatalember: - Könyveket.
Nagylány: - Jaaaa, könyveket! Köszi!
(Roma család balra el.)

Van az a kutatásom, amelynek során életminőség-életelégedettség kérdőívet veszek fel, és arra gondolok, hogy rendkívül szignifikáns eredményeket tudnék prezentálni, ha kitöltetném a sorban szomorkodó fáradt, hétköznapi emberekkel, majd még egyszer, miután kijöttek a boltból: mindenki szélesen vigyorogva és alapszemélyiségétől függően nyíltan vagy csak a lelke mélyén ugrabugrálva hagyja el a könyvesboltot. Feketére festett gót lányok viháncolnak olyan arccal, mintha most kaptak volna egy pónit karácsonyra; és talpig feketébe és spleenbe burkolt posztmodern írópalánták próbálják elrejteni az arcukra minduntalan kiülő, ám imidzsükkel nehezen összeegyeztethető életörömöt.
Két és fél órát állok sorba, szerencsére a vége felé csomó ismerős és barát jelenik meg, eleinte ugyanis kissé magányosnak éreztem magam a sorban: az előttem álló nördkülsejű fiatalemberek mindvégig kódokról és függvényekről értekeznek, a mögöttem álló csapat pedig arról, hogy melyik pályán hogyan lehet jól teljesíteni (és ők sem baseball-játékosoknak tűnnek). Utólag egyébként megtudom, hogy az rpg.hu-n is reklámozták az eseményt, ez mondjuk sok mindent megmagyaráz, például az érdeklődők nagy számát is.   
Aztán sorra kerülök tíz óra tájban én is, hű, meg vagyok illetődve, basszus, maga Neil Gaiman, igaziból, kezet fog velem meg minden, és nagyon jó fej és aranyos, és iszonyú jófejség tőle, hogy bevállalta ezt a dedikálást egyáltalán, és <rajong, rajong, rajong>.
Szóval viháncolok, ahogy csak telik tőlem. Klassz volt.

I was out of bullets

2007.07.03. 22:01 - címkék: - 3 komment

A hőség elleni védekezésnek egyébként kifejezetten kellemes és célravezető formáját fedeztem fel, vagyis elhatároztam, hogy légkondicionált mozikban fogom eltölteni az idei nyarat.
Ez a terv.



Mondjuk, nekem már eleve szinte teljesen biztosan tetszik minden olyan film, amiben Bruce Willis koszos, borostás és Dörner György hangján beszél, és ha még autókat, helikoptereket, repülőgépeket és hatalmas kamionokat törnek benne össze/lőnek ripityára, és mindemellett Kevin Smith játssza a pincében lakó szupernördöt... Mit is mondhatnék.
Igen, a repülős jelenet tényleg egy kicsit túl szuperhősös; valamint nem hangzott el a filmben a trailer klassz zenéje (örömóda), de ezenkivül nem nagyon tudnék negativumot emliteni. A kiséretemül szolgáló, és nem mellesleg az estét szponzoráló hozzáértő fiatalember természetesen egy csomó hibát fedezett fel a számitógépes bűnözők működésében, én viszont szerencsére cseppet sem értek az ilyesmihez, szóval nekem ez a része mindegy, az viszont zseniális, ahogy Bruce Willis osztja a kettes számú főhős szerepében feltűnő sápatag geek gyereket.
Hogy a pozitiv hős FBI főnököt egy egészen közel-keleti arcú csávó játszotta, hát az mennyire PC már, le a kalappal (bár maga a szinész asszem maori vagy ilyesmi). És hogy John McLane lányának nem valami tucat-szinkronhangot adtak, hanem a Szinetár Dórát, bár kicsit szokatlan volt, de épp ezért tetszett.
Nagyon jó, nagyon jó film.
És az megvan, hogy a gonosz főhős, Thomas Gabriel (Timothy Olyphant) az nem más, mint Seth Bullock, a Deadwoodból? Mennyit számit egy bajusz...


I get money I'll get funny again

2007.07.02. 14:57 - címkék: - 17 komment
A hétvége megkoronázásaféleképpen aztán még a húgommal is elmentem moziba, mert felelőtlen vagyok és nem tudok bánni idővel-pénzzel. Konkrétan a Karib-tenger kalózai 3-at néztük meg, amit ugyan már láttam, de húgom még nem látta, és nem volt kivel megnéznie, mert már az összes ismerőse látta. Na, értitek. A sztori így másodjára már egy kicsit kevésbé volt zavaros, még mindig benne van a filmtörténelem, megkockáztatom, legjobb tengeri csatája, Orlando Bloom pedig még mindig egy nyálas idióta, izgulok, hogy a következő részekben már ne szerepeljen, vagy ha igen, akkor legalább nőjön az arcára olyan hatalmas, nyálkás polip-izé, ami Davy Jones-nak is volt.

Nem tudom, szerintem van abban valami feeling, ha az embernek ezerkétszáz forintja van fizetésig (hatodika), és azt mozijegyre költi el. De azért don't try this at home.

Facebook oldaldoboz

Olvasok is

Írj nekem levelet

Köszönöm

Extra köszönet

A designt a Yummie médiaügynökség szállította


süti beállítások módosítása