Hétköznapok vannak

2007.07.12. 11:23 - címkék: - 5 komment
Nem történik semmi izgi. Illetve de, begöndörítettem a hajamat, hordom a szemüvegemet, és ma ingben jöttem, ezektől kb húsz évvel nézek ki idősebbnek, és a páciens, akivel tegnap fél órát beszéltem és mára visszarendeltem, nem ismert fel. (Nem demens és nem is gyengénlátó beteg.) Néha szeretem a külsőm megváltoztatásával összezavarni a környezetemet, meg hát, tudjátok, a nőnek az új hajviselet olyan, mint a kígyónak a vedlés, új élet, új lendület.

Tegnap meg átmentem gyanútlanul receptért a kórházunkban dolgozó allergológushoz, az úgy szokott lenni, hogy amikor beköszönt a parlagfű, akkor én felhívom a Magdit, hogy te, légyszi írd már föl a gyógyszerem, és akkor fölírja. Ezzel szemben most azzal fogadott, hogy fölírja, de először be kell vinni engem a gépbe, ahhoz jelentkeznem kell a felvételi irodán, ahhoz meg előtte el kell mennem a pénztárba és vizitdíjat fizetnem, persze, pénzt nem vittem, mert még soha életemben nem fizettem vizitdíjat, és bár a létezéséről van tudomásom, de eszembe sem jutott, hogy a receptért is kell, így aztán egyik asszisztensnő adott kölcsön háromszáz forintot, amivel lementem a pénztárba, aztán a nyugtával elmentem a felvételibe, aztán visszamentem a Magdihoz, aki odaadta a recepteket. Szóval kaland az élet. De már egy csomószor adtam vért életemben, és ha összegyűlik asszem harminc (?), akkor nem fizetek többé vizitdíjat <ördögi kacaj>. 

Meg még azon gondolkodtam, hogy az idén leszek ugye harminc éves, és bár szeretek ezzel dobálózni minden helyzetben ("Idén betöltöm a harmincat és tizenhét forintom van hó végéig!"), igazából nem érzem még mindig a súlyát, de mivel rengeteg sorozatot nézek, pontosan tudom, hogyan kell ilyenkor viselkedni, mi a társadalmi elvárás. Szóval a követendő viselkedésforma szerint listát kell írni, hogy mit akartam harminc éves koromig megcsinálni, és aztán pánikszerűen belefogni a lista teljesítésébe, viccesebbnél viccesebb helyzetekbe keveredve ezáltal. Nekem persze sose volt harminc-éves-korig listám, eleve nem is értem az életkorokat, mivel a cirkuláris időkezelés híve vagyok a lineárissal szemben, és szilárd meggyőződésem, hogy a lelkem mélyén mindig is tizenhét és hetven éves voltam és leszek, de nyugalom, nem filozofálunk, a lényegre térek: nincs listám. Úgyhogy elkezdtem írni, miket kellene harminc éves korom előtt megtennem, de aztán majdnem mindent kihúztam, mert regényt írni meg gyereket szülni ráérek két nappal a szülinapom után is, és soha nem is terveztem, hogy ezekre az első három évtizedben fog sor kerülni. Persze, írhatnék olyanokat, hogy körbestoppolni Európát, de ezt már tizenhat évesen sem gondoltam igazán komolyan, csak jó volt eljátszani a gondolattal, feltételezem, ezzel majdnem minden tinédzser eljátszik, legalábbis az én koromban így volt. És szerettem volna rasztahajat is egy időben, de már nem szeretnék, úgyhogy ezt sem írom fel. Vagy felírhatnám, hogy legyen autóm meg nyaralóm meg utazzam be Afrikát, de úgysincs rá pénzem, szóval tök felesleges (nem beszélve arról, hogy egyébként sem akarom beutazni Afrikát.)

Mindent összevetve tehát a végső listám ez:
1. Bungee-jumping.

Szerintem menni fog.

Facebook oldaldoboz

Olvasok is

Írj nekem levelet

Köszönöm

Extra köszönet

A designt a Yummie médiaügynökség szállította


süti beállítások módosítása