Madarak jönnek, fekete könnyel megvéreznek

2007.06.19. 22:41 - címkék: - komment
Na, végighallgattam asszem körülbelül a világ összes nyomorúságát ma nyolctól ötig, oda meg vissza. Hogy iszik az anyja, olyankor agresszív, lelökte a lépcsőn. Hogy megalázza az apja nap mint nap, bár csak szóban, de az egész iskola előtt, és nem áll ki mellette az anyja. Hogy lebénult majdnem teljesen, kilencven éves, magatehetetlen, megpróbált öngyilkos lenni, kinyitotta a gázt, de megmentették. Hogy öt évig szorult ápolásra a felesége, és ő ápolta is, de aztán meghalt. Hogy átjött és leitatta a szomszéd fiú meg a haverja, és ellopta a megtakarított pénzét. Hogy iszik a fia, hogy heroinista a lánya. Hogy elköltözött az anyjához, de zaklatja a volt élettársa. Hogy meghalt az apja alkoholizmusban, hogy az anyja új pasija is iszik, és veri őt. Meg az anyját is. Hogy elhagyta a felesége, amikor beteg lett. Hogy vitte a közös céget is. Hogy soha életében nem volt strandon a bőrbetegsége miatt. Hogy egy ágyban találta a férjét a menyével.
Főleg hallgatok együttérzően, meg írok antidepresszívumot az olyan esetekben, amikor indokolt. Dögmeleg van, eközben. Egyszer jön valaki, aki "csak" szorong, annak örülök nagyon.
Hát, ilyenek vannak. Neve is van, Budapest.
Később meg még mindig dögmeleg van, napozok a buszmegállóban, a méter magas korláton egy kis, napbarnított csaj kuporog, lábait az alatta álló biciklin tartja, úgy néz ki, mint valami fantasy-szereplő, ugrásra kész erdei tündérmanó adaptálódott a modern környezethez. Én meg buszozok hivatalos ügyben a városban, sokáig ugyanaz a szőke nő ül velem szemben, majdnem teljesen úgy néz ki, mint a blogtogon, csak a professzionalitás magabiztos légköre nélkül, és a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról cédéborítóját olvassa rendkívül gondterhelt arckifejezéssel. Meg akarom találni Esztert, mielőtt megfázik, tüdőgyulladást kap, vízbe fullad, elgázolják, erőszakot követnek el rajta, mielőtt szájába nyomják az első marihuánás cigarettát és májgyulladást kap egy sterilizálatlan fecskendőtől. Mert akkoriban még a kapudrog teória volt a divatos, minden füves heroinista lesz, mielőtt még véget érne a mondat. Később elteszi a borítót a nő, és a lábamat nézi figyelmesen, nyilván azon töpreng, hol vettem vajon ezt a szép szandál alakú szandált, a nagymamám ilyenkor például meg szokta kérdezni, simán leszólít idegen embereket az utcán, hogy elnézést, ezt a szép sálat hol tetszett vásárolni. Régen, amikor még a soproni emberek többnyire mindent Sopronban vettek az Anyák Boltjában vagy az Ikva Áruházban, még működött is. Most úgy is fáj benne a lábam, mivel két napja edzettségi szintemhez mérten túl sokat gyalogoltam benne hegynek föl s le.
Utána meg leszáll a nő, és egy bácsi ül a helyére, de ő is érdekes, szürke szövetnadrág, papucs zoknival, kötélfüles hajléktalanszatyor, és mindehhez vadiúj Mátrix-napszemüveg, úgyhogy azt nem lehet tudni, ő mit néz. Órákkal később pedig, a város egy pontján szembejön a korláton ücsörgő kiscsaj biciklivel. Van tetkója is.
Ilyenek vannak. És: a nyolcvanhatos buszon van légkondi.

Facebook oldaldoboz

Olvasok is

Írj nekem levelet

Köszönöm

Extra köszönet

A designt a Yummie médiaügynökség szállította


süti beállítások módosítása