Most mi van?

2007.05.14. 16:19 - címkék: - 4 komment
Ha a tűzoltóknak nem kell vizitdíjat fizetni, akkor az egészségügyi dolgozóknak miért kell? (Vagy a tűzoltóknak végülis mért nem kell? Mert hősök? Én is az vagyok.) Na mindegy, azért remélem, a kollégáim nem fogják pszichoterápiás ülésként felszámolni az összes alkalmat, amikor rinyálok nekik, mert máskülönben biztos az anyagi csőd.

Ha már egészségügyes rinyálásnál tartunk: direkt nem akartam megkérdezni, hogy mennyit keres itt egy orvos. Mert úgysem költözünk külföldre (számos okból), akkor minek rágódjak ezen. Erre a múltkor Brüsszelben a kórházlátogatás során volt egy előadás a belga egészségügy szerkezetéről, és az egyik dián az is szerepelt, hogy mennyit keres egy belga pszichiáter. Ki is akadtam, hogy mekkora köcsögség már ezt felvetíteni kelet-európai orvosok harmincfős csapatának. Mit kell ezzel felvágni? Én nem kérdeztem, mennyit keresnek. Jó, hogy a kocsijukat meg a nyaralási fotókat nem mutatták meg.
Mindegy, megtudtam, azóta már többször is beszoroztam, hátha elszámoltam magam, de mindig az jön ki, hogy egy belga kórházban dolgozó pszichiáter pontosan ugyanannyit keres egy nap alatt, mint én egy hónap alatt. Azért ezt nem hittem volna. Remélem, hazudtak.

Szóval nyugatot megjárt barátaim szerint pár hónap után hazamenni: 1. depresszió, 2. Erasmus-szindróma (=ugyanaz, mint a depresszió, csak van neve), 3. kultúrsokk. Nem baj, én már haza akarok menni, már nem itt jár az eszem, már az otthoni programjaimat szervezem. Holnap megyek utoljára a kórházba, viszek nekik sütit, amit szégyenszemre a boltban fogok megvenni, de nincs kedvem sütni. Egyrészt semmi eszközöm nincs itt, például elektromos habverő, én pedig kézzel nem tudok habot verni, nem mintha kézi habverőm lenne. Másrészt, a mi emeletünkön nem működik a sütő. Harmadrészt nincs tepsim vagy tortaformám. Negyedrészt, nincs kedvem. Jó, kedvesek voltak velem, de annyira azért nem voltak kedvesek, hogy a saját sütésű remek csokis sütimet vagy gyümölcsös-túrós lepényemet érdemeljék, csak egy olyan boltisüti-szinten voltak kedvesek. Harmadrészt, a legbonyolultabb étel, amit a majdnem három hónap alatt itt főztem, az ez a melegszendvics volt, és ez túl jól hangzik ahhoz, hogy übereljem valami tortával.
Egyébként hiányzik a főzés is. A saját konyhámban főzés. És remek volt kivenni két és fél hónap szabit az életemből (tényleg, ajánlom mindenkinek), de most már hadd menjek vissza. 

Facebook oldaldoboz

Olvasok is

Írj nekem levelet

Köszönöm

Extra köszönet

A designt a Yummie médiaügynökség szállította


süti beállítások módosítása