Ha már a kultúrsokknál tartunk. Húgom és én, ülünk a Café Belgian nevű remek kocsmában, és remek söröket iszunk, amiknek már akkor sem tudtam megjegyezni a nevét.
Húgom: - Jé, itt is a tágító a menő.
isolde: - ....Mi?
H: - A tágító. Ott, a csávónak az van.
i (körülnéz): - ....Mi??
H: - Ooottt, a melletünk lévő asztalnál, fültágítója van a csávónak!!
i: - ...???
H: - Te nem tudod, mi az a fültágító?
i: -...???
H: - Hát amivel kitágítják a füledben a lyukat, otthon mindenkinek az van. Úgy kell, hogy először csak egy vastagabb fülbevalót raksz bele, aztán jöhet a tágító, egyre vastagabb. Egy ideig hordod, aztán kiveszed és berakod a nagyobbat. Van olyan is, ami tömör, és valami minta van benne, például az egyik ismerősömnek szűzmáriás van, hát azért az télleg durva, de legtöbb olyan, mint ott a srácé. - Odanézek, a srác fülcimpájában egy nagy lyuk van, kibélelve egy fém gyűrűvel, amin keresztül lehet látni. - De az már ott kábé tizenötös. Mert úgy van, hogy... mit röhögsz? Mindenkinek ilyen van! Úgy van, hogy nyolcasig még visszanő, ha kiveszed, de afölött már nem. Engem is mindenki azzal szekál, hogy jézusom, A., neked nincs tágítód!! Hogy legalább egy nyolcasat rakassak, mert ez így égő.
