Akkor hogy is van ez?

Szoval tegnap teljesen veletlenul irtam egy novellat, ami egy keprol jutott eszembe. A kepet nem en talaltam ki, hanem egy masik blogger, nekem csak megragadt a fejemben, aztan tortenette alakult, aztan dorombolt*, hogy hadd jojjon ki. Tok vicces volt egyebkent, meg sose irtam igy: reggel meg szo sem volt semmifele sztorirol, aztan munka kozben korvonalazodott a fejemben, este meg elmentem aerobicozni, aztan hazamentem es leirtam mind az ot oldalt times new roman tizenkettes betumerettel, mintha valaki diktalta volna. A legviccesebb az volt, hogy a fohos a cselekmeny egy pontjan mindig be akart kerulni a pszichiatriara, vagy pedig ki akart derulni, hogy a tortenet csupan az o teveszmeje, es alig birtam ezt megakadalyozni. Szakbarbar-e vagyok. Arrol ne beszeljunk, hogy jo lett-e vagy sem, fogalmam sincs, most altatni kell egy darabig, aztan majd ha kesobb eloveszem, akkor jobban el tudom donteni.
Hanem hogy ket letezo blogger is ihletett benne es azon gondolkodtam, hogy ilyenkor hogyan vagyunk a szerzoi jogokkal? (Nem mintha attol felnek, hogy bloggerek perelik el tolem az irodalmi Nobelt, de kivancsi lettem. Bar szep cimlapsztori lenne.)
Egyreszt a kep. Ha egy keprol irok egy tortenetet? Tracy Chevalier nyilvan nem fizetett Vermeernek a gyongyfulbevalos lanyert, de megemlitette forraskent, vagyis beleirta ot is a sztoriba. De ha a tortenetembe nem valo a festo? Akkor irhatok egy tortenetet egy keprol anelkul, hogy megmondanam, ki festette?
Mike Oldfield pl elolvasta a Tavoli Fold dalai cimu remek A. C. Clarke sci-fit, amelyben oldalakon keresztul leirnak egy zenet, majd megcsinalta azt a zenet. Vajon rairta ezt a lemezboritora? Nem emlekszem. Ra kellett volna irnia? Ugy kepzelem, hogy jogilag nem biztos, ellenben szep dolog rairni.
Masreszt meg: nyilvan azt irok bele a regenyembe, akit csak akarok, es ha az osszes baratom es csaladtagom felismerni veli magat, akkor se dorombolhet az ajtomon a jogdijert, hogy "dehat az velem tortent meg, hogy eltorott a kislabujjam, amikor sikloernyozes utan papucsban rohangaltam a lejton" (Aniko). Ez alapjan, amig nem szo szerint plagizalom oket, nyugodtan beleirhatom a regenyembe azt a bloggert, amelyiket csak akarom. De azert... ha holnap megjelenne egy bestseller a nyugat-dunantuli kisvarosbol szarmazo fiatal pszichiaternorol, aki elete egy szakaszaban Mester utcai cseledszobat berelt, szivdogleszto, am nem eppen monogam menedzserrel jart, mikozben remenytelen szerelmekkel szorakoztatta magat, majd a boldog vegkifejletben hozzament egy programozohoz akivel anno egyutt elsoaldoztak fenti nyugat-dunantuli kisvarosban, akkor azert azt gondolnam, hogy hello, ez igy nem valami szep. Pedig ez nem a "szellemi termekem", hanem az eletem. Vagy attol kezdve, hogy naplot irok, az eletem a szellemi termekemme valik? Maguk a tortenetek is?
De akkor hol a hatar? Gondolom, szemrebbenes nelkul irhatok olyat, hogy papirvekonyak a falak es a szomszed modell csaj uvoltozik a pasijaval. Gondolom, lehet emellett a foszereplomnek ket macskaja is, meg egy nemreg szult, egyedulallo huga, es dolgozhat bankban. Lehetne ez a fohosom egy pesti buddhista zsido lany es hordhatna zsebes gatyakat. Mert ne? Barki hordhat zsebes gatyakat. Mitol kezdve ereznenk ugy, hogy Suematrat nyulom? Ha szo szerint kopipesztelem a mondatait? Vagy mar elobb? Vagy mielott gepelni kezdek, meg kellene kerdeznem az illetot, hogy figyelj, dude, lenyulhatom az eletedet a regenyemhez? De a nem-bloggereket nem kell megkerdezni, csak a bloggereket?

Egyebkent csak reszben a novella, masreszben az aktualis kajablog-botrany kapcsan kezdtem el ezeken goldolkodni. Hogy van az egyertelmuen jogdijas dolog, van az egyertelmuen nem jogdijas, es van a ketto kozott egy eleg szeles sav, amirol fogalmam sincs. (Bar a kajas sztori nekem elegge az elso kategorianak tunik, de mit ertek en a joghoz.)

Na, ez most olyan kerdes, amire tenyleg varom a szakvelemenyeket.

*doeroemboelt :)