Szóval többfelől is fel lettem szólitva a játékra, úgyhogy napok óta apró, ám szellemes dolgokon gondolkodom, amiket ritkán árulok el magamról, vagy még sosem irtam le, de nagyon nehéz. Többnyire olyan dolgok jutnak eszembe, amiket úton-útfélen mesélek, vagy olyanok, amiket bár nem mesélek, úgyis lehet tudni rólam.
Na jó, összeszedem magam.
1. Úton-útfélen hirdetem, hogy én soha nem tévedek el. Ettől még persze van olyan, hogy pillanatokra elbizonytalanodom, tényleg erre kell-e menni, de a végén mindig oda jutok, ahova indultam. Kivétel a fenti szabály alól épületek belseje, mert amint tető borul a fejem fölé, valami misztikus oknál fogva azonnal elveszitem minden tájékozódóképességemet. Vannak olyan kórházak, ahol hiába jártam tiznél többször, minimum öt kör, mire megtalálom a keresett orvosi szobát vagy egyéb célpontot.
2. Minden izeltlábútól félek, de általában csak akkor, ha más is van a környéken (megmentő vagy közönség, aki előtt érdemes hisztizni). Kivétel ez alól a csótány, amelynek láttán akkor is sikitok, ha egyedül vagyok a lakásban. Amikor a pasim legénybúcsúja volt, egyedül voltam otthon, és megláttam egy csótányt a vécében, lementem az utcára éjfélkor, és addig gyalogoltam, amig nem találtam olyan éjjelnappalit, ahol volt csótányirtó spray (és nem volt közel). Aztán hazamentem és halált megvető bátorsággal szembeszálltam a szörnnyel: lefújtam, többször, rácsuktam az ajtót, többször. Közelebbről megnézve aztán már nem is csótány volt, hanem valami ártatlan kis futrinkaféle.
3. Koffein-, orrcsepp-, sorozat-, és vásárlásfüggő vagyok. Azért nem próbáltam ki drogokat, mert szerintem rögtön rászoknék bármire.
4. Középiskolás koromban szerelmes voltam egy zenész fiúba, amit a következőképpen menedzseltem: megfigyeltem, milyen lányok tetszenek neki, majd ennek mintájára hosszú szoknyákat varrtam magamnak és két évig növesztettem a hajamat. Mindenféle fura zenekarokat szeretett, én meg még a New Kidsnél tartottam, ezért megvettem az Ötven rocklegenda c. könyvet, kiolvastam, és kiválogattam belőle azokat a bandákat, amiknek tetszett a neve vagy a leirása. Ezeket megkerestem apám kazettái között, vagy kivettem a soproni könyvtárból, és meghallgattam. Volt, ami nem tetszett, mások meg tetszettek*, azokat átvettem magamnak is: igy "lett" zenei izlésem, ami nagyon sokat azóta sem változott.
(*Konkrétan a Pink Floydra, Yesre, Bob Dylanre és Joan Jettre emlékszem, valamint még ma is megvan a soproni könyvtárból másolt Joni Mitchell kazettám.)
5. Van titkos blogom.
És akiknek továbbadom, vagy mert kiváncsi vagyok rájuk, vagy mert el tudom képzelni, hogy tetszene nekik: blogtogon, robin, greta, disco, suematra. Nem, nem sértődőm meg, ha nem irtok semmit.