The Times They Are-A-Changing

2006.11.18. 11:20 - címkék: - 3 komment
Valósznűleg nagyon régen lehettem éjszaka a belvárosban, de tegnap, Anikó szülinapján többször meglepett a hely új arculata. Először akkor, amikor a Liszt Ferenc tér-közeli, számunkra kibérelt szórakozóhelyen megjelent három kigyúrt, tetovált, bőrdzsekis-láncos kopasz ember, plusz egy kissé hiányosan, ám annál közönségesebben öltözött bögyös ifjú hölgy, és legalább egy óra hosszat marcona külsővel álltak és fenyegetően fixírozták a kb harmincfős ünneplő tömeget. Először arra gondoltunk, hogy talán a tulajok nem fizettek be valami aktuális védelmi pénzt, de aztán kiderült, hogy "a Timit" keresik (?). A buli egyébként jó volt, fél ötkor indultunk hazafelé, és akkor már tényleg kezdett valamiféle cyberpunk regényre emlékeztetni a környezet: az Oktogonon a McDonalds előtt lepukkant, bőrkabátos fiatalok bandába verődve hőzöngenek, páran a járdán, illetve kartondobozokon heverészve műanyagpohárból vörösbornak látszó folyadékot fogyasztanak, a túloldalon Combinók suhannak hangtalanul, sült krumplis zacskókat sodor a hajnali szél, két kiborotvált fejű, neccharisnyát és horogkeresztet viselő tizenötéves-forma lányka vicsorogva és viperát lóbálva kötözködik és lökdösődik a járókelőkkel és egy álmos biztonsági őrrel. Megkérdezem Charlestól, létezik-e még olyasmi, hogy az ember buliból hazafelé az éppen nyitó pékségekben friss péksüteményt vesz, mert akkor vennék reggelire kalácsot. Furán néz.

Lista

2006.11.17. 16:41 - címkék: - 14 komment

Azért az egy kicsit bizarr, ahogy ma minden egészségügyi dolgozó valami napilappal vagy az indexen kezdett, megnézni, vajon az ő munkahelye rajta van-e a Listán. Félve merem csak megkérdezni, hogy mi a terv azokkal az orvosokkal, akiké nincs rajta? Mert én mondjuk még kitanulhatom a műkörmös szakmát, de ötvenéves sebész főorvost, aki egész életében gyomrokat operált, ám ehhez brilliánsan ért, mivé képezünk át? Ez egy csomó ember. Mindenki elmegy nyugdijba? Gyógyszerügynöknek? Magánrendelni? Külföldre? Erre van valami terv?

Bevállalod?

2006.11.16. 21:09 - címkék: - 6 komment
Hű, mekkora nevek, Funk "Drogdoktor" Sándor a Tandemben. Kezdek igazán kíváncsi lenni. Pont valamelyik nap tartott nekünk előadást egyik kedvenc professzorom, és nem sokkal később a hallgatóim is felvetették, hogy manapság már mindenre rá lehet húzni a betegség kategóriát. Hogy régen volt gyáva, az ma szorongó, régen volt áruló, az ma személyiségzavaros, volt "magának való", az ma szociális fóbiás, és amikor rohadtul nincs kedvem cikket írni, hanem inkább harmadszor végignézem a Jóbarátok összes seasont, akkor én sem lusta vagyok, hanem neurotikus teljesítménygátlásom van. Legyen blogfüggőség is, fejlesszenek ki rá gyógyszert, dolgozzanak ki specifikus pszichoterápiás módszereket, legyen Anonim Blogfüggők, legyen blogfüggők hozzátartozóinak önsegítő csoportja. És ha ez mind megvan, akkor kettő könyvet fogok írni, egyet az eredeti nevemen, amelyben szakszerűen, ám humorosan áttekintem a téma irodalmát és hogy milyen egyéb betegségekkel fordul elő gyakrabban, illetve milyen társadalmi megítélés alá esik; bennfentesen és a drogosok világát jól ismerve fogok sztorizni, rövid anonim interjúkat közlök bloggerekkel, és az olvasó majd lenyűgöződik, milyen tájékozott vagyok, biztosan köztük éltem. A könyvet az isolde nevű bloggernek ajánlom majd, akitől sokat tanultam, a Függelékben pedig lesz egy lista kezelőhelyekről és önsegítő csoportokról, meg olyan pszichoterapeutákról, akiknek ez a specialitása. A másik könyvet isolde néven fogom írni, elmodósott vagy kikockázott képekkel, szubkulturális benyomást keltő borítóval, amelyben arról vallok majd, hogyan sodort bele a függőségbe a kemény, ellenséges világ, a mérhetetlen társadalmi elvárások, a kortársnyomás, a magány, a szinglilét, sőt, mi több, a macska nélküli szinglilét kietlen valósága; hogyan hozott össze a közös abúzus egy másik függővel, és hogyan teremtettük meg végül, számos visszaesést követően, rettentő szenvedések árán a normális, meghitt, drogmentes családi életünket. Verseim is lesznek a könyvben, és azoknak a barátaimnak fogok ajánlani, akik még mindig a függőség rabságában sínylődnek. A nem kevésbé szívbe markoló előszót dr. xy néven fogom írni, aki szintén én vagyok, csak az eredeti nevemen. Lehet majd kapni a kettőt egybecsomagolva is az alexandrában, úgy olcsóbb lesz, úgyhogy vegyetek majd sokat, mert ahogy manapság kinéz, addigra egészen biztosan összeomlik az egészségügy, és valamiből nekem is élnem kell.

Facebook oldaldoboz

Olvasok is

Írj nekem levelet

Köszönöm

Extra köszönet

A designt a Yummie médiaügynökség szállította