The Times They Are-A-Changing

Valósznűleg nagyon régen lehettem éjszaka a belvárosban, de tegnap, Anikó szülinapján többször meglepett a hely új arculata. Először akkor, amikor a Liszt Ferenc tér-közeli, számunkra kibérelt szórakozóhelyen megjelent három kigyúrt, tetovált, bőrdzsekis-láncos kopasz ember, plusz egy kissé hiányosan, ám annál közönségesebben öltözött bögyös ifjú hölgy, és legalább egy óra hosszat marcona külsővel álltak és fenyegetően fixírozták a kb harmincfős ünneplő tömeget. Először arra gondoltunk, hogy talán a tulajok nem fizettek be valami aktuális védelmi pénzt, de aztán kiderült, hogy "a Timit" keresik (?). A buli egyébként jó volt, fél ötkor indultunk hazafelé, és akkor már tényleg kezdett valamiféle cyberpunk regényre emlékeztetni a környezet: az Oktogonon a McDonalds előtt lepukkant, bőrkabátos fiatalok bandába verődve hőzöngenek, páran a járdán, illetve kartondobozokon heverészve műanyagpohárból vörösbornak látszó folyadékot fogyasztanak, a túloldalon Combinók suhannak hangtalanul, sült krumplis zacskókat sodor a hajnali szél, két kiborotvált fejű, neccharisnyát és horogkeresztet viselő tizenötéves-forma lányka vicsorogva és viperát lóbálva kötözködik és lökdösődik a járókelőkkel és egy álmos biztonsági őrrel. Megkérdezem Charlestól, létezik-e még olyasmi, hogy az ember buliból hazafelé az éppen nyitó pékségekben friss péksüteményt vesz, mert akkor vennék reggelire kalácsot. Furán néz.