It is always nice to see you

2006.07.23. 19:45 - címkék: - 2 komment

koncertjegyekGondoltam, hogy előszedem az összes Suzanne Vega-koncertjegyemet, és felteszem ide, de nincs meg mind. Csak ezeket találtam, pedig jóval több koncerten voltam életemben, de eszerint nem minden életszakaszomban éreztem fontosnak a koncertjegy-gyűjtögetést.
Azért elmondom, mi volt.

1997. március 1.
Vörösmarty Művelődési ház, VIII. kerület. Kőkockás padló, csak állóhely, műanyag pohárból boroskólát iszunk a barátnőimmel. A hangosítás olyan, hogy a kedvenc számomnál megkérem Rékát, hogy ne énekeljen, mert többet hallok belőle, mint a Suzanne Vegából. Hajnalkáék Wesselényi utcai albérletében alszunk, Balázskával járok épp egy hete, ennek megfelelően nagyon szerelmes vagyok, és úgy gondolom, megtaláltam az igazit. Ez később annak rendje és módja szerint elmúlik.

2001. augusztus
Pepsi Sziget, délután ötkor, nagyon meleg van és az első sorban állunk - nem emlékszem, kivel. akkoriban Exszel járok, de nem tudom, ott van-e a koncerten, talán inkább húgommal hallgatom. A lány-egy-szál-gitárral ugyanolyan természetességgel mesélgeti a sztorijait, mint a nyolckerben, és megtudom, hogy a Gipsies meg a Liverpool ugyanarról a fiúról szólnak. Pár héttel később ötéves érettségi találkozónk van, ahol N. többször is elmondja, milyen "kurva szar volt" a Suzanne Vega, de N.-nel már gimiben sem kedveltük egymást.

2003. június
Belgyógyászaton dolgozom gyakornokként, nagyon sokat, megpróbálnak rádumálni, hogy hagyjam a csudába a bolondokat, legyek inkább belgyógyász, de nem. Cselédszobát bérelek a Mester utcában, Görivel járok, Kollégába vagyok szerelmes, társkereső weboldalakkal szórakozom, blogot írok internetkávézókban. Kedden Yes koncertre megyek, szerdán Suzanne Vegára, utóbbi a Margitsziget Szabadtéri Színpadon, ülős koncert, amitől hisztizünk a barátnőimmel, egyszer felállunk és ránk szól a biztonsági őr. "Time to say goodbye" - ezt énekli kifelé menet a szökőkút, és arra gondolok, most már ott kellene hagynom Görit, hiszen itt a hatszáznegyvenmilliomodik égi jel, de persze nem teszem.

2006. július 20.
Messzire jutottunk a nyolcadik kerületi művháztól és a boroskólától, Suzanne Vega meg én. Azért a Művészetek Palotáját is ugyanúgy beénekli és ugyanúgy elmesélgeti a felkonfokban a dalok vicces történeteit. ("This song is about a plant once I knew in New York... Well, it might be interesting to write a song about a plant... once... you knew.") Brighttal vagyok, aki a vőlegényem, light kólát iszom, csini vagyok. Rövid, de szép koncert, Suzanne Vega meg pontosan ugyanúgy néz ki, mint az előző 3 alkalommal, csak én nőttem fel közben, nosztalgiázom.

The meaning of life

2006.07.20. 16:30 - címkék: - komment
Nem tudtam elhozni a ruhámat, mert észrevettünk rajta egy hibát, egy helyen nagyon látszik a varrás, ezért azt Zsuzsika még eldolgozza. Egyébként nagyon szép, bár nagy seggem van benne, és az ekrü anyag+ezüst csipke tényleg egy kissé fura, de nincs kifogásom a furaság ellen. Pasim megrendelte az öltönyét, holnap lesznek kész a meghívók, viszont mostanában néha azon kapom magam, hogy örülök ennek az esküvőnek, és optimistán azt gondolom, jó lesz.

Elhatároztam, hogy jelentkezem a mozgásterápiás képzésbe, amivel kapcsolatban még azért kissé ambivalens vagyok, mert elsőre annyira ezoterikusnak hangzik és annyira ellenkezik a természetemmel az ilyesmi - de láttam működés közben, és működött. Van egyébként fejlődés-neuropszichológiai magyarázata is annak, hogy hogyan huzalozódik a csecsemőagy a szavak megtanulása előtti időkben, szóval nem teljesen megalapozatlan azért, csak sok pénz és idő mindezt megtanulni. Amikor emiatt rinyáltam a pszichológusomnak: "szívesen megtanulnám, de olyan sok idő!" akkor döbbenten rám nézett, és azt kérdezte: "miért, mivel szeretnéd tölteni az életedet?"
Tényleg, mivel?
Hát, mondjuk... napozással, olvasással, szexszel, utazással, evéssel, meg valami értelmes tevékenységgel, amitől okosnak, kreatívnak, hasznosnak és nélkülözhetetlennek érezhetem magam. Az utóbbi lehet a pszichiátria, az első öthöz meg kinéztem tegnap törökországi nászútajánlatokat. Barcelonába akartam menni, de arra nem lesz pénzünk, úgyhogy marad a B-terv: nyaralóprogram last minute-tel akárhova. Bárcsak már ott tartanánk.

Percről percre

2006.07.19. 08:54 - címkék: - 3 komment
Sima és ekrü.
Dj Kondor.
Renner Erika.

Ma megyek a ruhámért.
Tegnap felhívott Gabó, hogy mikor és hol lesz a leánybúcsúm. Leánybúcsú...?

Return of the space panda

2006.07.17. 13:59 - címkék: - 1 komment
Szóval péntek este, miután mindannyian megküzdöttünk a főváros közlekedésével, leszakadt felsővezetéket és dugóban egy helyben álló taxit beleértve, részt vehettünk egy klassz esküvőn, ami valahogy épp a megfelelő arányban volt spontán/őszinte és elegáns/megrendezett. A kedvenc részem talán az volt, amikor odaadtuk az ifjú párnak a (többnyire) vicces ajándékokat tartalmazó fonott ládát, és valaki kitalálta, hogy tegyünk úgy, mintha kiskutya lenne benne. Blogtogon igencsak megtévesztően ugatott és nyüszített, mi pedig pisszegve csitítgattuk a ládát, annyira, hogy Chain végül az asztal helyett a földre téve merte csak nagyon óvatosan kinyitni.

Másnap aztán a Douglas parfümériában többször eszembe jutott a Nerd-pár, konkrétan az a momentum, hogy susie nem volt kisminkelve. Ha tízezer forint felett vásárolsz ajándékutalványt, a Douglas vendége vagy egy esküvői sminkre: egyszer "elpróbálja" rajtad, a nagy napon pedig bármely vidéki Douglas parfümériában elkészíti a sminket a cég tizenegy éve a szakmában dolgozó profi sminkese. Mivel kevesen veszik igénybe az akciót, ha nem pont ennyiért és nem éppen ajándékutalványt vásárolsz, a próbasminket akkor is szívesen rád festi a hölgy. Ez történt velem is szombat délután. Márti (a profinak látszó sminkes) először kikérdezett a ruhámról, a tervezett frizurámról, illetve, hogy általában hogyan sminkelem magam (csak kicsit tántorodott meg a "sehogyan" hallatán), majd női Csontváry módjára, homlokráncolva, összehúzott szemekkel és körülbelül húszféle ecsetet és a luxus dekorkozmetikumok teljes spektrumát felhasználva "sugárzó" arcot festett nekem. A két szomorú szememet a szemek köré felvitt világosabb alapozóval, valamint a körülbelül 2 cm sugarú körben elhelyezett csillámló szemhéjpúderrel nagyobbította optikailag és tette kifejezőbbé.
Sajnos azonban úgy tűnik, tökéletesen analfabéta vagyok a sminkelés művészetéhez: valószínűleg engem minősít, hogy szerintem ettől úgy néztem ki a végén, mint egy sugárfertőzött pandamackó. Persze, tudom, hogy mindez csak azért szokatlan, mert amúgy nem sminkelem magam. Körülbelül annál a pontnál kaptam csak hisztériás rohamot, amikor negyedszer mondták el, hogy "ennyi smink mindenképpen kell, hogy mutass valahogy a fényképeken és a videókon", és a minősíthetetlent súroló hangnemben emlékeztettem a körülöttem állókat, hogy nem egy filmfelvételre készülök, és hogy az ember nem kizárólag azért megy férjhez, hogy készüljön róla néhány előnyös fotó.

Végeredmény: Anikó fog kisminkelni, aki ugyan nem sminkes, hanem marketinges és szabadidejében festőművész, viszont 13 éves korom óta ismer, így aztán tudja, mire számíthat, ha Roger kapitányt vagy radioaktív pandát fest belőlem.

One more kid

2006.07.17. 13:32 - címkék: - komment
Asszem, végképp átmegyek pletykalapba. A Nerd-esküvőt követően tovább fokozódnak az izgalmak a bloggervilágban: Suematra nagynéni lett, gratulálunk!

Facebook oldaldoboz

Olvasok is

Írj nekem levelet

Köszönöm

Extra köszönet

A designt a Yummie médiaügynökség szállította


süti beállítások módosítása