Return of the space panda

Szóval péntek este, miután mindannyian megküzdöttünk a főváros közlekedésével, leszakadt felsővezetéket és dugóban egy helyben álló taxit beleértve, részt vehettünk egy klassz esküvőn, ami valahogy épp a megfelelő arányban volt spontán/őszinte és elegáns/megrendezett. A kedvenc részem talán az volt, amikor odaadtuk az ifjú párnak a (többnyire) vicces ajándékokat tartalmazó fonott ládát, és valaki kitalálta, hogy tegyünk úgy, mintha kiskutya lenne benne. Blogtogon igencsak megtévesztően ugatott és nyüszített, mi pedig pisszegve csitítgattuk a ládát, annyira, hogy Chain végül az asztal helyett a földre téve merte csak nagyon óvatosan kinyitni.

Másnap aztán a Douglas parfümériában többször eszembe jutott a Nerd-pár, konkrétan az a momentum, hogy susie nem volt kisminkelve. Ha tízezer forint felett vásárolsz ajándékutalványt, a Douglas vendége vagy egy esküvői sminkre: egyszer "elpróbálja" rajtad, a nagy napon pedig bármely vidéki Douglas parfümériában elkészíti a sminket a cég tizenegy éve a szakmában dolgozó profi sminkese. Mivel kevesen veszik igénybe az akciót, ha nem pont ennyiért és nem éppen ajándékutalványt vásárolsz, a próbasminket akkor is szívesen rád festi a hölgy. Ez történt velem is szombat délután. Márti (a profinak látszó sminkes) először kikérdezett a ruhámról, a tervezett frizurámról, illetve, hogy általában hogyan sminkelem magam (csak kicsit tántorodott meg a "sehogyan" hallatán), majd női Csontváry módjára, homlokráncolva, összehúzott szemekkel és körülbelül húszféle ecsetet és a luxus dekorkozmetikumok teljes spektrumát felhasználva "sugárzó" arcot festett nekem. A két szomorú szememet a szemek köré felvitt világosabb alapozóval, valamint a körülbelül 2 cm sugarú körben elhelyezett csillámló szemhéjpúderrel nagyobbította optikailag és tette kifejezőbbé.
Sajnos azonban úgy tűnik, tökéletesen analfabéta vagyok a sminkelés művészetéhez: valószínűleg engem minősít, hogy szerintem ettől úgy néztem ki a végén, mint egy sugárfertőzött pandamackó. Persze, tudom, hogy mindez csak azért szokatlan, mert amúgy nem sminkelem magam. Körülbelül annál a pontnál kaptam csak hisztériás rohamot, amikor negyedszer mondták el, hogy "ennyi smink mindenképpen kell, hogy mutass valahogy a fényképeken és a videókon", és a minősíthetetlent súroló hangnemben emlékeztettem a körülöttem állókat, hogy nem egy filmfelvételre készülök, és hogy az ember nem kizárólag azért megy férjhez, hogy készüljön róla néhány előnyös fotó.

Végeredmény: Anikó fog kisminkelni, aki ugyan nem sminkes, hanem marketinges és szabadidejében festőművész, viszont 13 éves korom óta ismer, így aztán tudja, mire számíthat, ha Roger kapitányt vagy radioaktív pandát fest belőlem.