Turn back time

A múltkori óta el akarom mesélni a legdurvább alvós élményemet. Néhány éve történt, még a Zichy Jenő utcai albérletemben laktam. Szombati ügyeletes voltam a kórházban, ami azt jelenti, hogy szombat reggel 8-ra bemegyek és vasárnap reggel 8-kor jövök el. Vasárnap reggel Sziporka váltott, és jól az eszembe véstem, hogy majd reggel, ügyeletátadáskor el ne felejtsem megkérdezni, hogy jön-e a szülinapi bulimra (nem 100%, hogy ezt kellett kérdezni, de valami hasonló horderejű kérdésről volt szó).
Lefeküdtem aludni szombat késő este az ügyeletesszobában, és a következőket álmodtam.
Felébredek otthon (az albérletben) a szobámban. Először kicsit zavarodott vagyok, de aztán megnézem az órát, fél 11 van, és akkor rájövök, hogy ja, akkor vasárnap délelőtt van, tegnap ügyeltem, nehéz ügyelet volt, sokszor fel kellett kelni éjszaka, nyilván amikor hazaértem, lefeküdtem még egy kicsit aludni itthon, és most vasárnap délelőtt fél 11 van.
Elgondolkodom, hogy vajon Sziporka végülis mit mondott, jön-e a bulira. Nem emlékszem, hogy megkérdeztem volna. Ami azt illeti, arra sem emlékszem, hogy egyáltalán találkoztam vele. Pedig át kellett, hogy adjam neki az ügyeletet, ha egyszer itthon vagyok. Hm. Arra sem emlékszem, hogy megírtam volna az átadót (ez egy füzet, amibe beleírjuk, mi történt ügyeletben). Dehát csak nem vagyok annyira hülye, hogy az ügyelet átadása nélkül hazajöttem? Ami azt illeti, nem emlékszem arra sem, hogy hazajöttem volna.
Valami nem stimmel. Végiggondolom, és arra jutok, hogy nem értem, mi van, de valahogy vissza kellene jutnom a kórházba. Rájövök, hogy ennek az egyetlen módja, ha most elalszom. Megijedek, hogy oké, de  mi van, ha nem tudok elaludni? Aztán megnyugtatom magam, hogy úgyis el fogok aludni, hiszen nehéz ügyeletem volt, tehát bizonyára álmos vagyok.
Ezek után felébredtem az óracsörgésre vasárnap reggel hétkor a kórházban, megírtam az átadót, csacsogtam Sziporkával, hazamentem az albérletembe, és lefeküdtem még egy kicsit aludni.