Kutatócsoportunk terjeszkedik, újabb kórházat kebelezünk be, és ma reggel ott indítottam a rendes munkahelyem helyett. Az újabb kórház messze van tőlünk, busszal kell menni, aztán metróval, aztán busszal, aztán gyalog. A meetingen kórházunk és a másik kórház nagyjai vettek részt, és ciki lett volna elkésni, ezért megnéztem a bkv.hu-n, mennyi idő alatt érek oda (42 perc), és a reggeli csúcsforgalomra való tekintettel rászámoltam még 18-at, vagyis egy órám lett volna.
Nem is a buszsofőr politikai hovatartozásával volt bajom. Az első, 12 perces buszutat ugyanis épp 42 perc alatt tettük meg, mivel dugó volt, de engem egyáltalán nem olyan könnyű kihozni a sodromból, ilyenkor előveszem a sztoikus-buddhista énemet, és azt gondolom, lesz, ami lesz, vagy odaérek, vagy nem, és apatikusan várom a végkifejletet. A probléma inkább az volt, hogy a sofőr ajtaja mellé odaállt az a lány, és elkezdett neki a reggeli dugó kapcsán arról hadoválni, hogy ő már 16. napja minden nap kimegy tüntetni, és a komcsik százmilliárdokat tesznek zsebre, és a Sólyomnak is felnyílhatna a szeme végre, és Miskolc milyen lepusztult komcsi város, meg hasonlókat. Amire az öreg buszsofőr kinyitotta az ajtaját, hogy jobban hallja az elkötelezettségtől fűtött leányhangot, és egyik kezével mindvégig az ajtót fogta, hogy be ne csukódjon, vagy ki ne nyíljon jobban. A másik kezével, illetve időnként az ajtót tartó kezével szélesen gesztikulált, illetve öklét rázta, miközben egy pillanatra sem veszítette el a szemkontaktust beszélgetőpartnerével. Ennek köszönhetően aztán a 42 perc alatt 2 gyalogost mentettek meg csupán a jó reflexei (tényleg majdnem elütöttük őket), valamint a sofőr soha nem figyelte, hogy eléri-e még a zöld lámpát vagy hogy a másik sávban vígan haladhatna, hanem direkt élvezte, hogy lépésben, meg-megállva végre nyugodtan beszélgethet a csinos jobboldali lánnyal. Akkora hangerővel és vehemenciával természetesen, hogy a közelben ülő utasok is jól hallhassák.
A politikai korrektség jegyében szeretném itt jelezni, hogy ugyanennyire felhúzott volna, ha baloldali, vallási, gasztronómia, vagy bármilyen témában folytatják a beszélgetést hasonló stílusban.
Már nagyon közel voltam ahhoz, hogy hisztériás rohamot kapjak, és üvöltözni kezdjek vele, hogy az utat figyeld, bazmeg, a rohadt utat nézzed, de aztán arra gondoltam, hogy majd ventillálok a blogomban és majd itt kiadom a mérgemet, úgyhogy végülis nem kerülök blikkcímlapra "buszsofőrrel kötözködött a liberális pszichiáternő" címmel.
És csak hat percet késtem, ami szerencsére nem volt feltűnő.