Life's gonna suck

Nézzük csak, mi is volt. Elkezdődött a tanév, számos medikuscsoportot oktatok, akik időnként előítéletekkel viseltetnek a pszichiátria iránt (mert az nem "rendes" orvoslás). Ezt többféleképpen igyekszünk orvosolni, például első gyakorlaton kitöltettem velük egy kérdőívet a pszichiátria iránti attitűdjükről, ez egy kolléganőm kutatása, kitöltetjük velük év végén is, és megnézzük, mennyit rontott a helyzeten a tantárgy oktatása. "A pszichiáterek mindig a szexről beszélnek" (Egyetértek / nem tudom / nem értek egyet) és hasonló, szerintem vicces kérdések, amelyek alapján én biztosan arra következtetnék, hogy a kérdőív összeállítói minimum "furák".
Elkezdődött a phD képzés is, ami viszont tényleg fura, eleve az, hogy diákom lesz meg indexem, meg vizsgázni kell, a statisztika kurzusról kiderült, hogy alapozásképpen függvényeket és halmazokat fogunk tanulni, erről pedig eszembe jutott Bright első poénja, amivel találkoztam, ez.
Ezenkívül dolgoztam a mellékállásomban, ahol feltettem harminhétszer az ismerős kérdést ("és, mik a hosszú távú terveid?"), csak, hogy harminchétszer ugyanazt a választ kapjam ("hát... nem tudom.... talán valami vállalkozásba kezdek...") Érthetetlen, hogy hiába telt el vagy 17 év a rendszerváltás óta, a mai fiatalok (akik akkor 2 évesek voltak) még mindig ott tartanak, hogy a Vállalkozó az atyaúristen.
Valamint jelentkeztem a pszichoterapeuta-képzésbe, amit a népnyelv "pataképzés"-ként emleget. Elmagyarázom. A pszichiátria szakvizsgára vagy más orvosi szakvizsgára ráépíthető a pszichoterapeuta szakvizsga, hivatalosan csak ezzel a papírral rendelkező ember végezhet pszichoterápiát (vagy a klinikai pszichológus, de az másik történet). A szakvizsga-előkészítő 3 éves tanfolyamot pszichoterapeuta-képzésnek nevezzük, amit nehéz kimondani. Talán emiatt, vagy azért, mert a pszichoterapeuták "furák", vagy azért, mert munkájuk során sok személyiségzavaros beteggel (régies nevén: pszichopatával, diszkriminatív hangzása miatt ma már kevésbé elterjedt) találkoznak, a "pszichoterapeutaképzés" "pszichopataképzés"-sé, majd "pataképzés"-sé rövidült.
Volt még tízéves érettségi találkozónk is, ami klassz volt, hajnali fél hatkor mentünk haza, mindenki hozta kb ugyanazt, amit akkoriban, kivéve, hogy mostanra fele banda átesett már valami nagyobb betegségen vagy műtéten, páran kiábrándultak választott szakmájukból, egyesek elváltak, dehát erről Dennis Leary tudna többet mondani.