A következő nap végülis nyugisabban telt, elmentünk az étterembe és beszéltünk Líviával, aki - elsőként azok közül, akikkel eddig esküvőről beszéltem - profinak tűnt és uralta a helyzetet. Döntöttünk a pontos időpontról (nagyon pontosan meg kell mondani, mert a welcome-pezsgőből kimegy a buborék), a menüről, az italokról (bort visszük, minden mást adnak); az asztalok méretéről, az ültetőkártyákról (nem lesznek), az asztaldíszekről (bordó és ekrü), a süteményekről, a vendégeknek csomagolt süteménydobozokról, a torta alakjáról, ízéről (emeletenként: eszterházi, feketeerdő, marcipán), a tortát díszítő virágról (élő) és ifjúpár-figuráról (nem lesz). Függőben maradt még a zene, mert az étterem saját dj-je csak hetvenes éveket (Boney-M) és drum'n'bass-t játszik, azok közül meg egyik sem való lagziba (az enyémbe legalábbis nem), ezért megígérte, hogy felkutat nekünk egy kollégát. Zenekar nem lesz.
Az étteremből meg elmentünk a paphoz, ahol a lentebb említett pokolbéli lények fogadtak, és megegyeztünk a jegyesoktatás időpontjáról, valamint arról, hogy nem akarunk nászmisét, hanem csak sima szertartást.
Ezt követően már csak családom tagjaival kellett megbeszélnem néhány apró, ám annál életbevágóbb részletet: hol vegyek apukámnak inget; ha a Katáékat meghívjuk, akkor az iskoláskorú gyermekeiket is meg kell, mert úgy illik; Noémi elkerülhetetlenül be fogja hozni karonülő gyermekét a templomba, aki ott biztosan visítani fog, de nem illik megkérni, hogy ne hozza be; mindenképpen legyen a Jézusszíve-szeretlekén című szentének, mert nagymamám szerint anélkül egy esküvő silány; a nagypapám borát palackozva kell-e az étterembe szállítanunk vagy demizsonban is jó; nagyanyámat fuvarozza-e valaki a helyszínek között, vagy gyalog kell mennie a rossz lábával; és még vagy hatszáz olyan probléma, aminek eddig a létezéséről sem tudtam.
Aztán kimenekültem a Voltra, meghallgattuk a Quimbyt, ami nagyon jó volt, úgy tűnik, ismét magukra találtak; és megnéztük a meccset, ahol a németeknek háromszor is sikerült véletlenül a portugál kapuba találni. Na jó, kétszer. És belehallgattunk a Pet Shop Boysba is néhány másodperc erejéig, valamint élőben láttam Tóth Krisztinát. A Volt-fesztiválról egyébként még mindig ugyanaz a közhelyes véleményem van: akkor volt jó, amikor két színpad volt, és minden második szembejövőt ismertem, most meg egy elüzletiesedett, túlzsúfolt szolgáltatópark. Minden egyes évben esik az eső, csak, hogy kevesebben jöjjenek, de úgy látom, a mai fiatalokra lehetetlenség észérvekkel hatni.
A témánál maradva: meghívóink még nincsenek ugyan, de a terv már készen van és állat jó (vicces, elegáns és hozzánk illő egyben, a pasim találta ki); fotósunk még nincs, de beszerzése szintén folyamatban; dj-nk sincs, de a dj megígérte, hogy szerez valakit; és autónk sincs, de ezt az egyet az esküvőszervezősök intézik. Virágokat megrendeltük, de még nem kaptunk árajánlatot, ruhám van, cipőm van, menyecskeruhám még nincs, de végső elkeseredésemben megkértem Zsuzsikát, hogy varrja meg, úgyhogy készül; hajam, sminkem nem tudom, milyen lesz, szombaton megyek egy sminkeshez tanácsért, mert nem akarok Rogers kapitánynak kinézne férjhez menni. A pasimnak még nincs ruhája, bár a szabó telefonszáma megvan, de még nem hívta fel, remélem, nem akar az előző esküvőjén viselt öltönyben az oltárhoz vezetni. Gyűrűnk nincs, de tudom, milyet szeretnék, és azt is, hogy melyik ötvössel fogom csináltatni, az ötvös azonban még nem tud róla. Van viszont gyönggyel kivarrt gyűrűpárnánk, amit anyám barátnőjétől kaptunk; és két darab kék harisnyakötőm is, egyik új (húgomtól), másik kölcsönbe, úgyhogy bizonyos babonákat már lefedtünk. Azt nem tudom, mi lesz rajtam, ami régi, mert a ruha, cipő új, talán a bugyim. A menyecskeruhám nem nadrág lesz, mert a nő nem viselheti a nadrágot már első este; nem lesz külön menyasszonyi csokor és dobócsokor, mert a babona szerint, ha a menyasszony megtartja a csokrát, az váláshoz vezet, és egy ilyen eset már volt a családban, ezért inkább nem kockáztatnék. Foglaltunk szállást a vendégeknek, persze, nem eleget, de reméljük, pont annyian jönnek el végül, ahányan elférnek, szingli barátaink pedig összejönnek és így egy ágyban alhatnak. Készítettünk listát a vacsira-is-meghívottakról, a vacsira-nem-csak-a-templomba meghívottakról, és azokról, akik ugyan nincsenek meghívva, de sütisdobozt kell nekik küldeni (ilyen pl. a Fodróczi néni, nagymamám szomszédja, mivel szokott adni meggyet).
Azt hiszitek, olyan egyszerű, mi??!! Életed legszebb napja, mi?! Emlékszünk Cameron Diazra, amint a Ronda ügy című filmben visítva szétveri az egyik tanú fejét egy ruhafogassal? Na, pont az a feeling.