Elfelejtettem magammal hozni a pluszmunkámat, úgyhogy most nem tudom csinálni, milyen kár. Ehelyett nosztalgiázom itt a régi időkön. Múlt héten például összefutottam Emesével a körúton, aki a fodrászom volt, de azóta már óvónőként dolgozik, és akinek ezt a felismerést is köszönhetjük. Megkérdezte, hogy vagyok, mire elmeséltem, hogy jól, csak azóta nincs fodrászom, legutóbb is egy thai transzvesztita vágta le a hajamat (Koh Phanghanon a Sexy Scissors nevű helyen, kb 500 forintért, 8 perc alatt). A pszichoterápiában is így van egyébként: csak akkor fogja "meghallani" a páciens a remek észrevételeidet, ha éppen valahol ott tart ő maga is - esetünkben én a Pöffeszkedő Családossá válás hajnalán. Egyébként tényleg meglepő, milyen sokan állítják, hogy ők hoztak össze minket, nem tudom, ez miért jó. (Ha valakit érdekel, amikor netán az idegeimre megy a pasim, én susie-t szoktam szidni magamban, esetleg basszust, aki leitatott minket 2004. április 23-án a Szódában, bár erre ő sem emlékszik.)