Megnéztük a Silent Hillt, ami képi világát tekintve bizarr, szürreális, horrorisztikus és hátborzongató, vagyis minden elvárásnak megfelel, a sztori viszont kissé zagyva, meg néhány logikai buktatón sem sikerült túltennem magam, hogy pl. most akkor a kislány Alessa lánya-e vagy sem, és ha igen, akkor hogyan, vagy én értettem félre valamit, és mi történt ebből nemrég és mi harminc évvel ezelőtt, és egyáltalán mikor lett Silent Hillből szellemváros. A párbeszédek meg annyira gázosak, hogy ahelyett, hogy a szörnyektől komolyan borzongtam volna, azokon röhögtem. Nem sokat javított a helyzeten a mellettem ülő pasim sem, aki pl. amikor kiabál a tömeg, hogy "égessük meg", beszólt az East Park rajzfilmek modorában, hogy "tüntetés!"; meg a feliratok se, amikor pl. azt mondja a vagány rendőrnő, hogy "come on!", akkor azt úgy feliratozták, hogy "gyerünk, vazze!". Kár, hogy nem írtak neki normálisabb forgatókönyvet, de így is érdemes volt megnézni, feltéve, ha valaki szereti a groteszk, szem nélküli, csúnyán hörgő lényeket.