2006.03.17. 16:30 - címkék: - komment

Egyébként azt gondolom, hogy a "laikusok" valami rémisztő módon nem bírják tolerálni, ha kiderül az orvosról, hogy nem egy zseniális, támadhatatlan és tévedhetetlen, végletekig önzetlen, szent aszkéta, hanem csak olyan, vagy hasonló, mint a többi. És ezt egyáltalán nem szeretem. A szereppel járó elvárásokat, amiért furcsán néznek már a kapucnis zöld pulcsimra is, és amikor egyszer bejöttem a piros pufidzsekimben, három betegem nem köszönt, mert nem ismertek fel. Az orvosnak kötelessége visszafogottan öltözködni, szabadidejében komolyzenét hallgatni, és akármilyen kevés pénzért vérét és életét áldozni szakmájáért, hiszen erre esküdött fel. Nem nevethet a vicces történeteken, hiszen ő az orvos. Nem ijedhet meg, hiszen ő az orvos. Nem fogadhat el pénzt, hiszen hogy néz az ki. (Nem arra gondolok, amikor egyes műtétek meg szülések árát előre megkérik, az szerintem is nagyon gáz. Hanem arra, amikor a nagymamám adott egy borítékban 5000 Ft-ot a kedvenc belgyógyászának, majd utána hónapokig mesélte megvetően fűnek-fának, hogy az a ribanc elfogadta!!!) Iszonyúan meg bírnak vetni a betegek akkor is, ha pl szabira megyünk. Hogy képzeli az orvos, hogy szabira megy, amikor arra esküdött, hogy életét és vérét?
Egyáltalán nem gondolom, hogy az orvos a szakmájában megengedheti magának, hogy link legyen. Tény, hogy ez nem olyan szakma, mint a takarítónő, aki ha elront valamit, maximum koszos marad a konyha. Kár, hogy mégsem övezi sokkal nagyobb erkölcsi/anyagi megbecsülés annál. Kár, és nyomasztó, hogy maga a szerep is irreális elvárásokkal terhes. Emlékszünk Kende Péter könyvére, a "Mik vagytok ti, Istenek?"-re? Nem, nem vagyunk istenek. Nem, oké? Nem, és légyszi ne is kelljen annak lenni. De nagyon sok ember annak szeretne látni, és ha nem felelünk meg az elvárásnak, akkor neheztelnek meg megvetnek. Jó lenne megtanulni, hogy az egészségügy manapság emberekből áll, és ez így is lesz, amíg nem találnak ki valami jobbat. Addig viszont meg kellene tanulni együtt élni a tudattal, hogy az orvosunk fáradt, amikor csak 2 órát aludt ügyeletben, vagy nem mosolyog ránk, amikor odahaza haldoklik az anyja, vagy nevet a vicces történeteken, vagy hazamegy, és Fireflyt néz.
Szeretném hangsúlyozni, hogy nem az orvosi etikával van bajom, és vannak bizonyos szabályok, amit be kell tartani. Csak az irreális szerepelvárásokkal. És nem is konkrétan a szegedi esetre gondolok, csak a cikkben volt az a mondat, hogy "egészségügyi dolgozóhoz méltatlan hozzáállás", és ezt gondoltam tovább.

Facebook oldaldoboz

Olvasok is

Írj nekem levelet

Köszönöm

Extra köszönet

A designt a Yummie médiaügynökség szállította


süti beállítások módosítása