Charles elmesélte, mi történik, ha három hónapig egyáltalán nem néz tévét, nem olvas történeteket, és gyakorlatilag minden élménye a Valóságból származik. Könnyen beszél, miután hónapok óta Dél-Kelet-Ázsiában barangol. Szerinte kitalált történetek nélkül "rajossz, hogy az elet teljesen mas erzelmi lenyomatokat hagy. Talan a legnagyobb kulonbseg, hogy ezek a lenyomatok nem virtualisak, hanem valos, megtortent esemenyek lenyomatai. Az erzelmi spektrumot teljes egeszeben lefedik, csak mig a virtualis vilagban a kornyezetbol erkezo ingerek tipusa jobban meghatarozza az altalanos kozerzeted, vagyis egy gombnyomassal adagolhatod magadnak (Jobaratok-meghittseg, porno-high, horror-borzongas, krimi-izgalom, valasztasok-agyverzes), addig a valos eletben sokkal tevolegesebbnek kell lenned az altalad kivant inger eleresehez, illetve nagyon hasznos a `reframing` (vagy talald meg a jot a rosszban) alkalmazasa. Ettol fuggetlenul, sokkal jobban kitoltik a gondolataidat es erzeseidet a valos eletbol szarmazo ingerek, mivel nincs vege 25 perc utan a sorozatnak, es nem jon reklam, hanem benne maradsz az allapotban. Es ne hidd, hogy kozonyosse valnal. Pont ellenkezoleg. Epp azert, mert valoban az eletedbol szarmaznak az erzesek, sokkal komolyabban veszed oket, egyeb virtualis ingerek hijan azok sokkal erosebb jelentest hordoznak, vagyis igen, szenvedelyesebbe valnal valodi kapcsolataidban. Nem csak a szerelmeddel, de a baratoddal, az ismerosoddel, a kutyaddal is."

Én azért még mindig azt gondolom, hogy az emberiségnek az a képessége, hogy kitalált történetekkel képes operálni és nem létező szereplők halála miatt képes bőgni és ilyenek, hihetetlen és az élővilágban egyedülálló. Valamint azt, hogy ez a képességünk kezd egyre jobban a fejünkre nőni és degenerálódni, az életünknek túl nagy részét teszik ki a kitalált érzelmek és a virtuális szereplők, és hogy ami kiemelt minket az állatvilágból, az fog a hanyatlásba is taszítani, nem pedig a rák vagy a madárinfuenza vagy az atomháború. Amikor egyszercsak kipusztulunk, mert olyan széles körben elterjednek a virtuális szexuális szolgáltatások, hogy senki sem akar majd igazából dugni.
Utána kellene már olvasnom ennek a témának (kitalált történetek/érzelmek vs. valóság), biztos számos remek elmélet született már az engem foglalkoztató kérdésekre, csak még nem botlottam beléjük. Ha valaki tud ilyen olvasmányt, ajánlja. Konkrétan arra vagyok kíváncsi, hogy milyen hatással van az ember lelkivilágára, ha gyermekkorától kezdve mesék-regények-filmek veszik körül, illetve, van-e a kitalált történeteknek egy egészséges dózisa, és lehet-e túl- vagy aluldozírozni, illetve mit gondol ezekről a pszichológia/szociológia vagy más okos tudomány manapság, köszi.
Ugyanitt Firefly-os tárgyakat vennék, vagy Friends-esre cserélnék ráfizetéssel.