Ja, semmi, csak kicsit felbasz megharagudtam valamiért, amit itt nem részleteznék. De nálam hamar elmúlik az ilyesmi, nyugtázom, hogy rengeteg buta és/vagy rosszindulatú ember él a földön, és a vak statisztikai valószínűség esetenként az utamba sodorja egyiket-másikat. Buddhisták szerint ez klassz, mert ilyenkor végre alkalom adódik arra, hogy türelmet és toleranciát gyakoroljunk. Én inkább lefekszem.

Mondtam már, hogy a világ tele van rosszindulatú, primitív köcsögökkel? Ezeket tenyésztik valahol?

Időnként meglepetésszerűen felhív Göri, a szívdöglesztő-nárcisztikus-macho-menedzser exfőnök exszeretőm. Szerintem ez úgy megy nála, hogy ha már három perce nem beszélt őt imádó nővel, akkor előveszi a noteszét, hogy kit lehetne felhívni. Kata, őt már hívtam, Zsuzsi, nála most buktam le Erzsivel, Noémi, ő a pasijával nyaral, áááá, Isolde, bár ő nem imád, de régen imádott, és most sem gyűlöl, pláne meg is kell kérdezni tőle, hogy leadta-e a felmondólevelét, jó lesz.
Göri (úgy kb Joey modorában): - Naszia, miahelyzet?
isolde: - Azazhogy?
Göri: - Voltál az Alapítványban?
i: - Ja, bevittem a levelet meg egy cserép virágot és könnyes búcsút vettem. Olyan volt, mint egy brazil sorozat utolsó része. A főszereplők sorsa mind rendeződött: te megnősültél, Ex eljegyezte Moondance-t, engem eljegyeztek, a gonosz cselszövő Koordinátor Néni pedig... nos, kapott egy cserepes növényt.
G: - Tényleg, mikor házasodtok? Időben kell, mert később már elmegy az ember kedve! És mikor lesz gyereked?
i: - Még szakvizsgáznom kell.
G: - Bahh, nálad előbbre való a karrier, mint a család?? Ó, most le kell tennem, na csá, majd hívlak!
Egyszerűen csak minden nap megfelelő számú nőt kell megdugni, valamivel nagyobb számúval flörtölni, és bizonyos számú nőt kell felhívni telefonon. Titkos Macho Kódex, Alapszabályok, 42. paragrafus.

Megnéztük a harmadik részt, tényleg egy fokkal jobb, mint az első kettő. Azaz, inkább remek némafilm lenne. Klassz látvány izgalmas harci jelenetek, csak ne beszélnének össze annyi gagyi hülyeséget a szereplők. Úgy látszik, Lucasnak már nem volt kedve épkézláb párbeszédeket írni, ami ennyi rész után végülis érthető.  Padmé egyenesen olyan, mintha senki nem szólt volna neki, hogy ez nem egy Briget jones-folytatás. "Anakin, a lelkembe tiporsz! Miért nem tudunk mi őszinték lenni egymáshoz?" "Utazzunk el valahová, csak mi ketten!" Ilyen és hasonló megjegyzéseket tesz teljesen inadekvát szituációkban. Nem tetszett Anakin lélektani drámája sem, túl sok rinyálás közepette áll át a sötét oldalra, és valahogy nem hiteles. De mindegy, a film szép, néha izgalmas is, a sztori teljes, a kör bezárult, Yoda mestert pedig még mindig imádom.

Na, nem mentem dolgozni se. Olvasom Neil Gaimantöl a Neverwhere-t, ami a londoni metróban játszódó fantasy. De nyugi, ezt nem fogom kiolvasni egy nap alatt, angolul lassabban olvasok.
Azt különben nem értem, hogy mások tagboardján általában békésen hozzászólogatnak a népek, az enyémen meg minduntalan tüzharc fejlödik ki. Biztosan összetett olvasói réteget vonzok. (Vagyis még azok is olvasnak, akik utálnak.) Klassz.

Voltam orvosi ügyeleten is, nem voltak túl kedvesek, de azért beadták nekem az injekciót, amit megneveztem. Nem, mintha sokat használt volna. Közben kiolvastam Orson Scott Card: A hetedik fiú-t, amitöl, be kall vallanom, hogy sokkal többet vártam. Nekem kevés benne a fantasy* bübájosság, túl sok a dicsöséges amerikai történelem, és persze a trilógiák szokásos hibája: az elsö részben épphogycsak megismerjük a szereplöket meg a helyszínt, megtudjuk, ki kivel van, de ha kalandokra vágyom, el kell olvasnom a többi részt is. Azért nem olyan rossz. Még gondolkodom.

*Azt mondták nekem, a fantasy nem azt jelenti, amit én gondolok, úgyhogy inkább nem írok le olyan szavakat, amiröl nem tudom, mit jelent.