2005.01.06. 21:13 - címkék: - komment

Meg még azon gondolkodtunk ma Kislány fedönevü kedvenc kolléganömmel, hogy kiírhatnánk végre valami versenyt a linkelöknek. Egy csomóan próbálják ugyanis elhitetni, hogy ök valójában súlyos pszichiátriai betegek, pedig nem is. Megjegyzem, zsenge és elöítéletekkel terhelt medikus koromban én is azt hittem, hogy az emberek nem szeretnének befeküdni a pszichiátriára; a valóságban viszont be akarnak feküdni vagy nem akarnak hazamenni. Több oka is lehet, például hajléktalanság ("Doktornö, nincs hol aludnom, Napóleonnak képzelem magam, be szeretnék feküdni"), vagy csak kikapcsolták otthon a fütést, köcsög az anyósom, összevesztem a részeg élettársammal, kizárt a nejem és eldugta a kulcsot, le akarom százalékoltatni magam. Általában könnyen rá lehet jönni, ki hall igazából hangokat, és ki az, aki kamuzik, de esetenként nehezebb. Szóval kitaláltuk Kislánnyal, hogy lassan pontozni kellene a páciensek efféle eröfeszítéseit, lásd alább.
- hatodéves medikus megtévesztése:  5 pont
- szakorvos megtévesztése: 20 pont
- Magdika, a takarítónö megtévesztése: 80 pont 
- intézetvezetö professzor megtévesztése: 100 pont
- kórházi befekvés elérése alsó határnapig: 50 pont (zárt osztály esetén +30 pont)
- kórházi bentfekvés elérése normatív napig: 80 pont
- kórházi bentfekvés elérése a felsö határnapnál hosszabb ideig: 10 000 pont
- antipszichotikus gyógyszer adásának elérése: 50 pont
- ugyanez intravénás injekcióban: 80 pont
- elektrosokk kezelés elérése: 100 pont
stb.
A végén beválthatod a pontjaidat logónkkal ellátott pohárkészletre, törölközöre, zsebrádióra. Néha sötét a humorom. Hehe.

2005.01.06. 20:34 - címkék: - komment

Ez meg ma volt:
"- Képzeljétek, délelött* pszichoterápia közben kitaláltam egy klassz kis versikét. Elmondom. Ment a beteg, elötte beton pult. Nekiment. Betompult."
Szeretek a kollégáimmal ebédelni.

*Nem vagyok teljesen analfabéta, csak nem találom a hosszú öö-t. Nöi agy vs. férfi billentyüzet. 1:0 oda.

2005.01.06. 10:43 - címkék: - komment
Egy barátnőmmel folytattam egyébként az alábbi beszélgetést, a saját jelenlegi párkapcsolatomról, ha esetleg nem lett volna világos. Később jutott eszembe, hogy éppen az ő szülei szolgálnak klassz példaként. Kevés jó házasságban élő felnőttet ismerek ugyanis, sőt mi több, rettentően keveset, de ők az egyik pár, akiket külső szemlélőként jó házasságnak tartok. Nevezzük el őket Judit és Lacinak, padtársak voltak gimiben, majd végig az egyetem alatt haverok/barátok. A diploma után Judit kezét megkérte egyik aktuális udvarlója, de Judit nem nagyon tudta eldönteni, hozzá menjen-e vagy sem. Tanácsot kért régi jó barátjától, Lacitól, aki meglepő fordulattal azonnal megkérte Judit kezét. Happily ever after.

Csomót gondolkodom ezen azóta. A Klasszikus Viharos-Romantikus Szerelem vs. Érzelmi Biztonságot Nyújtó Normális Kapcsolat-témán. Hogy miért idealizáljuk ennyire azt a jelenséget, amikor két, kvázi ismeretlen ember örülten vonzódik egymáshoz, és miért értékeljük le ezzel szemben azt, amikor két ember egymást ismerve hétköznapokon szeretik egymást. Csak mert kevésbé látványos? Mert sokkal látványosabb az "egy háromnapos utazáson örökre rabul ejtett a varázslatos szemeivel", mint a "szeretek vele élni"? És félreértés ne essék, semmi bajom a szerelmi drámával, szerettem nagyon az olyasmit, rengeteget rendeztem magamnak az elmúlt két évben, mindegyikben iszonyúan hittem, és talán egyiket sem bántam meg. Egyszerüen csak felmerültek bennem ezek a kérdések. Hogy miért értékeljük a szerelmi drámát többre a békés együttélésnél. A megismerkedés misztikumát többre az ismerve szeretésnél. Miért is? Média? Századunk? Neveltetés? Irodalom? Hm?
Ezúttal tényleg kíváncsi lennék véleményekre. Írjatok emailt.

2005.01.04. 16:52 - címkék: - komment
És bár nem győztem meg - nem akartam győzködni - valamiért mégis tök jó kedvem lett ettől a beszélgetéstől. Döbbent vagyok és vidám.

- Ez nem az igazi szerelem.
- Nem?? Hát akkor mi?
- Akkor már egyedül is jobb.
- Ennél jobb? Ugyan már.

2005.01.04. 16:08 - címkék: - komment
"De ez nem az Igazi Szerelem" - ezt mondja, nekem címezve és meglepetésszerűen. - "Nekem sosem menne az ilyesmi. Akkor már jobb egyedul."
Pislogok, sokáig, meglepetten, nem gondoltam, hogy ezt hiszi. Hogy azt hiszi, hogy csak a biztonságvágy miatt mentem bele ebbe a kapcsolatba; hogy a Fiú-sztorit követően bánatomban ebbe menekültem vagy hasonló. Hogy azért vagyok vele, mert nem akarom, hogy egyedül öregedjek meg egy nyolcadik kerületi albérletben két macskával, akiket gyűlölök.
Nincs kedvem bizonygatni, és nem is nagyon teszem, nem érzem szükségét, szerintem nem úgy nézek ki, mint egy magány-elől-kapcsolatba-menekült. Elmagyarázom neki a kötődésről szóló, minden szirupot azért nem nélkülöző elméletemet, hiszi is meg nem is.
Azt gondolom közben, mennyire nagyon az én szövegem, amit mondott. Akár én is mondhattam volna valakinek, főleg, mivel szeretek egyedül lenni, és szerettem a szinglilétet, valljuk be. Mint a kóbor macskák. Ahhoz valami nagy dolognak kell ugyanis történnie, hogy én feladjam valaki miatt a függetlenségemet.
Azt is gondolom, eléggé bölcsöregasszonyosan, hogy "ó, gyermekem, én is ilyen voltam valamikor". Régebben én is azt gondoltam, hogy az Igazi Szerelem az, amikor nyári éjszakán a Rezső téri templom lépcsőjén Göri az ujjamra húzza a montserrati kolostorban vásárolt ezüstgyűrűt; amikor egy utazást követő egy héten keresztül minden egyes éjszaka ugyanazokkal a koboldszemekkel álmodom; amikor nem vagyok önmagam; amikor olyan, mintha folyamatosan valami droghatás alatt lennék; ami nem a Valóság - de elmondom én nektek, gyermekeim, mire jöttem rá az évezredek során.
Az igazi szerelem a valóságban játszódik.
És nagyon érdekes volt. Hallani, hogy mennyire máshogyan értékelt. Nem az Igazi Szerelem? Hát mi?

2005.01.03. 16:49 - címkék: - komment
A frissen vásárolt és azon frissiben felújított lakásomról még annyit, hogy feladtam végül, és professzionális segítségért folyamodtam. Ezekben a percekben van ott a takarítónő. Reggel odaadtam neki a kulcsot, aztán rettegve nézegettem a telefonomat, mikor hív, hogy meglátva a helyszínt, úgy döntött, mégsem vállalja; most meg már egy ideje rettegve nézegetem a telefonomat, ugyanis azt ígérte, felhív, ha végez. Sokba lesz ez nekem. De úgy gondolom, mindent ki kell próbálni egyszer az életben (esetleg a fazongyanta lehet egy kivétel), és a takarítónő-felfogadásnak most volt itt az ideje.

2005.01.03. 16:41 - címkék: - komment
Remélem, csak babona, hogy az egész év úgy telik majd, ahogy az első napja. Sikerült az év első napját, mit napját, hétvégéjét ágyban dögléssel, filmnézéssel*, és ételek odaégetésével töltenem. Tegyük hozzá, hogy mindeközben remekül éreztem magam.

* Én pici szemem (4 pont), Vidocq (3 pont), A nagy Lebowski (10 pont), A kísérlet (8 pont), Gyűrűk ura - A király visszatér, rendezői változat (4 óra, és most egy darabig nem akarok hobbitot látni), Interjú a vámpírral (8 pont), Pokolból (9 pont), Különvélemény (10 pont).

Facebook oldaldoboz

Olvasok is

Írj nekem levelet

Köszönöm

Extra köszönet

A designt a Yummie médiaügynökség szállította


süti beállítások módosítása