Mindenféle történik, konfliktus a templomi esküvő körül, új számítógépes rendszer bevezetése és az ezzel kapcsolatos hisztéria a kórházban, januártól új osztályra helyeznek, ami a tizedik munkahelyem lesz 3 éven belül, szóval minden, amit felépítettünk, dőlni látszik, de már jobb. Ma például azt a pletykát hallottam magamról, hogy legendás munkabírással rendelkezem, azaz annyi beteget viszek, hogy enyhébb napokon egyedül is el tudnám látni kórházunk neuropszichiátriai osztályát (amit most öt plusz egyen csinálnak). Fenti esetre egyébként volt már példa kezdő koromban két hétig, de azóta sem jelentkezett senki a Magyar köztársaság semmiféle érdemrendjével, pedig egy keresztet vagy hasonlót igazán elfogadnék, ha már a túlóráért nem fizetnek.
A legjobb volt hétvégén a nagyszüleimnél lenni, megtanultam a babsterc (hagyományos poncichter étel) receptjét. Bezárt ugyanis az a soproni étterem, ahol még lehetett ilyeneket kapni, és ahol a 'sertésszelet muskotályos gombamártással és babsterccel' a valaha kóstolt 5 legjobb ételemben benne volt. Ezentúl kénytelen leszek magam csinálni. A múlt héten főztem meg sikeresen a másik kuriózumot, szintén fenti nagyszülőktől öröklődő titkos recept alapján: borsóleves, ahogy Mariska Mama készíti. Valóban más íze van, és valóban van egy titka, amit majd jövőbeli technikai fejlettségünk függvényében lányunokáimnak vagy azok főzőrobotjainak továbbadok.
Aerobicozni meg nem voltam másfél hete, mert lejárt a bérletem, és eddig tartott a díleremnél a hosszabbítás, és szörnyen tohonyának érzem magam.
Áá, mennem kell dolgozni.