Befejeztem a China Miéville: King Rat c. könyvét, ami némi drum-and-bassel fűszerezett, jelenkori Londonban játszódó újrafeldolgozása a hamelini patkányfogó-sztorinak. Eleinte tetszett, aztán egy idő után inkább szenvedtem, főleg untam, a szereplőket a legkevésbé sem kedveltem, őszintén szólva egyáltalán nem érdekeltek, a végétől meg egyenesen lekarmoltam az arcomat. De azért nem árulom el, mi az, hátha valaki még elolvassa. Meg kiolvastam Orson Scott Cardtól a Múltfigyelőket, bájos, és hát el sem lehet téveszteni, már a harmadik oldalon ordít róla, hogy a bölcs, öreg mormon írta, és ez később csak súlyosbodik. Okos, és erkölcsileg feddhetetlen, önfeláldozó, keresztény, vagy keresztény elvek alapján funkcionáló főhősök egy, esetleg több nemes cél nyomában, a tét az emberiség, és mindemellett mégis izgalmas, számos földrajzi helyen és történelmi korban játszódik (időutazunk is), és valamiért jobban elviselem benne a yodaista végkifejletet, mint a Patkánykirályban.