Szerintem már a világvége sincs messze. Minden ízeltlábútól félek, de a legjobban a nagyméretű, sáskaszerűektől.
Egyébként is szörnyű visszatérni a munkahelyi kerékvágásba. A főnököm szabin van, a helyettesének megszült a felesége a hétvégén, utánuk következem én a rangsorban, a főnök helyettesének vészhelyzetre kijelölt helyetteséről nem is beszélve, aki szintén szabit vett ki, mert a felesége megszült a hétvégén. Utálok a rangidős lenni, soha nem akartam osztályvezető vagy ilyesmi lenni, semmi kedvem azon parázni, hogy mások mit rontanak el. Valamint így nem tudunk lemenni csütörtökön 3 napra a horvát tengerpartra, ahogy terveztük, mert pénteken is számítanak becses jelenlétemre.
Szóval hirtelen rengeteg meló, a Galaktikától leráztak, a Várost pedig emberevő szöcskék lepték el. Ez a hét is remeknek ígérkezik.