Hétfőn voltam az analitikusnál. Arról van szó, hogy ha az ember pszichoterapeuta akar lenni, akkor kötelező önismereti célú pszichoterápiába járnia. Egyébként pedig szerintem mindenkire ráfér némi önismeret, így rám is. Szóval egyáltalán nem is volt kedvem elindulni, meg azt gondoltam, rossz érzés lesz, hogy a másik székben kell ülnöm, ezzel szemben egyszerűen klassz volt.
Ötven percben elmeséltem neki az életemet, nagyjából az összes sikerrel és kudarccal együtt, mondott pár értelmezést, amikkel abszolút telibe talált, mindezt úgy, hogy először láttuk egymást életemben. Jó lesz. Hetente egyszer fogok hozzá járni, és azt nem tudom, hogy mennyit fog javítani a személyiségfejlődésemen, de az biztos, hogy élvezni fogom.