Valamelyik nap meg azt álmodtam, hogy leszbikus vagyok, illetve biszex, régen heroinista voltam, de már leszoktam, bátor vagyok és nagyon gyakorlatias, és úgy nézek ki, mint Angelina Jolie. Megjegyzem, az életben hetero vagyok, nem drogozom, gyáva vagyok és álmodozó. A történet az első leszbikus szerelmemről szólt, akit úgy tizenhétévesen otthagytam, és sok évvel később véletlenül összetalálkoztunk. Éppenséggel nem volt hol laknia, és le akart szokni a heroinról, én pedig segítettem neki, felhasználva ezirányú tapasztalataimat, hiszen nekem sikerült. Akkor már egy pasival éltem egy modern stílusban berendezett lakásban, volt fekete bőrkanapé is, amit amúgy utálok, de az álmomban szerettem. Valami marketing-cégnél dolgoztam és elég jól kerestem. A lánnyal egyébként most nem volt köztünk semmi szex, mivel én pasival éltem (aki nem szerepelt az álomban, csak lehetett tudni róla), ő pedig elég szarul volt, így az álmom mindennemű homoerotikát nélkülözött.
Lehet, hogy van valahol egy másik énem, aki mindenben pontosan az ellentétem? Az antivilágban bátor leszbi exdrogos marketinges vagyok?
Jaés azzal a megmagyarázhatatlan jó érzéssel ébredtem fel, amit az ember jó álmok után érez. Felébredtem, és percekbe telt, mire rájöttem, hogy amit látok, a panellakás, a pasi, a ruhák, a pizsamám: a saját életem. De nem volt rossz érzés az sem. Egy kicsit még feküdtem az ágyban, és élveztem, ahogy lassan átcsúszom a valóságba, az álom pedig, mint egy elejtett színes kendő, tovalibeg a reggeli szélben; és arra gondoltam, hogy az álmomban szereplő énem sosem gondolt volna ilyesmit, hogy "az álom, mint egy színes kendő, tovalibeg." Klassz volt. Asszem, a leendő analitikusom felkötheti az alsóneműt.