Különben meg teljesen odavagyok. Azzal indult a napom, hogy egy vigasztalanul szürke vasárnap reggelen, mit reggelen, hajnali negyed nyolckor, letargikusan zuhogó jéghideg esőben dolgozni indultam a néptelen utcákon. Amíg a környék többi lakosa még összebújva szuszog a meleg paplan alatt, még a kutyák és macskák is alszanak, a gyerekek pedig fegyelmezetten nézik valamelyik kereskedelmi tévéadó reggeli rajzfilmblokkját, addig én magányosan, esernyő nélkül ácsorgok a villamosmegállóban - tudva azt, hogy legközelebb csak hétfő délután mehetek haza. (sóhaj)