2005.02.28. 19:51 - címkék: - komment
Különben megmondom, mi a bajom, utálhattok, nem érdekel. Világéletemben a következő dolgok voltak az elérhetetlen álmaim:
- saját lakás
- normális pasi
- utazás Kambodzsába.
Az utóbbi fél (azaz fél) évben aztán úgy álltak a csillagok hirtelen, hogy bezsebeltem mindet.
Ok, teljesültek az álmaim, és most mi a faszt csináljak???? A thai csillagjós bácsi szerint még 55 évem van hátra (illetve, ha leszokom a dohányzásról, 60). Huszonhét évesen álljak neki gyorsan, válságkezelésképpen, új álmokat kitalálni?
Hálistennek kedvenc pszichológusom, nevezzük Alaine-nek, adekvátnak találta a reakciómat, úgyhogy megnyugodtam. Azt mondta ugyanis, amikor megtalálta a pasiját (akiről lehetett tudni, hogy ez most Az), hetekig depressziós volt. "Jó, és most akkor mi lesz?"-érzése volt. Az ember nehezen alkalmazkodik a változásokhoz, a pozitív előjelű dolgok ugyanúgy stresszkeltőek. Most, hogy tudom, hogy ez teljesen normális, már nem is zavar annyira. Ezenfelül javaslatokat is kaptam kollégáimtól, úgymint:
- Akkor most autóra kell gyűjteni.
- Lassan szülni kéne egy gyereket, nem?
- És hátravan még a kertészeti egyetem is.
- Utána meg még egy gyerek.
- És ideje, hogy belevágj a kutatásba.
Én egy pohár Tuborgot szeretnék.

Facebook oldaldoboz

Olvasok is

Írj nekem levelet

Köszönöm

Extra köszönet

A designt a Yummie médiaügynökség szállította


süti beállítások módosítása