Az már biztos, hogy egy huszonegyedik századi Marquez-hősnő vagyok. Nem, nem egy Amaranta Buendía, aki kikosarazza élete szerelmét, majd unokaöccsével fajtalankodik a függőágyban, említett hölgynek mégis köze van történetünkhöz. Egyszer régen ugyanis, ifjúságom bolond korában labordiagnosztikai kézikönyvet fordítottam, amiért lassan nyolcadik (8) hónapja nem kaptam pénzt, ellenben minden héten megígérik, hogy jövő héten már tutira meglesz. Most is megvan a "karácsony előtt tutira fizetünk" ígérete, úgyhogy minden reggel, amint bejövök a munkahelyemre, csekkolom az anno direkt fordítás-küldözgetés céljára létrehozott emailemet. Ez a címem fut történetesen amaranta néven, azt meg majd az analitikusom kideríti, miért adom magamnak előszeretettel lúzer szépirodalmi hősnők neveit.
Sokkal jobban passzolt volna Az ezredes úrnak nincs, aki írjon című Marquez-remek hősének a neve. Az ezredes úr, aki lassan eladja a házból a bútorokat és harci kakasait is, miközben kb. húsz éve minden reggel kimegy a postára, hiába, ám rendületlenül, hogy megnézze, megjött-e már a nyugdíja.