Reggel átadta a lakásomat a felújítóbrigád kettes számú vezetője, én meg átadtam neki fizetésem másik felét (az egyik felét - illetve annál valamivel többet - tegnap kapta meg Ex-Főbérlőm). De biztos történik valami csoda, ilyenkor mindig szokott, úgyhogy töretlenül bízom benne. Amikor életemben legelőször voltam a sárga földig leégve, 17 éves koromban, éppen azon gondolkodtam, hogy az ereimet vágjam-e fel vagy a fülbevalómat vigyem a zaciba, amikor csöngetett a postás, és közölte, hogy ad ötezer forintot. A csekk "megjegyzések" rovatába a remek hangzású "pénzjutalom" szót írta ismeretlen jótevőm, később megkaptam a levelet is, miszerint megnyertem egy novellafordító versenyt. Szóval valami ilyesmit szeretnék most is, bár némiképpen csökkenti az esélyeket, hogy manapság semmiféle novellát nem fordítottam. Csak egy labordiagnosztikai kézikönyvet májusban, amelynek a kiadóját ezúton szeretném életveszélyesen megfenyegetni, amennyiben nem utalják a pénzt tizenöt percen belül.
However, a lakás klassz, falak színesek, hétfőn átviszem a cuccaimat.
Rendesen az a hangulatom van ma, amikor forrófürdő-csilliscsoki-olasztészta-kombinációval próbálkoznék, ha nem fogyóznék és nem lennék este karácsonyi cégesizére hivatalos. Majd elmúlik.