Vagy egy éve nem ettem mandarint, most bontottam ki egyet. Nagyon nagy fless: gyermekkorom, sopron, halk, puha pelyhes hóesés, csizmák a két ablaktábla között, virgács, piros zacskók, mandarinillat, zselés szaloncukor-íz. Bárcsak már december lenne. Csak a novembert és a februárt gyűlölöm.
John: - Garfield, ébredj, reggel van!
Garfield: - Milyen nap?
John: - Hétfő.
Garfield: - Melyik hónap?
John: - November.
Garfield: -...háromból semmi.
A decembert nem utálom, a mikulás, az anyukám szülinapja, az én szülinapom, a téli napforduló (utóbbi kettő egybeesik), a karácsony meg a szilveszter miatt. Kivéve a két ünnep közötti punnyadt-depressziós bejglizabálást, de idén dolgozni fogok úgyis.
Szóval mandarin. Ha megettem, ráteszem a mandarinhéjat a radiátorra, hátha zselés szaloncukrokkal álmodom. ("Fordítsa le az alábbi mondatot"? :-)