2004.11.26. 10:50 - címkék: - komment
Azon gondolkodom mostanában egy csomót, hogy melyik volt kapcsolatomból mit tanultam. Onnan indul a gondolatmenetem, hogy egyesek már tizenhat éves korukban megtalálják azt, akivel happily ever after, én viszont egészen biztos vagyok benne, hogy tizenhat éves csitriként, a rendelkezésemre álló mérhetetlen bölcsesség és tapasztalat nélkül elcsesztem volna. Ami szerintem természetes. Ahhoz, hogy most normálisan viselkedjek egy kapcsolatban (jó, viszonylag), kellettek az előzőek. Elmondom.
Barnitól kettő dolgot tanultam, az egyik, hogy miatta kezdtem el a New Kids helyett viszonylag igényesebb zenét hallgatni (progresszív rockot főleg, és főleg YESt), a másik pedig: ő volt az első ismerősöm, aki elvből soha nem hazudott. Félreértés ne essék, az akkori barátaim meg a családom sem bűnöző, de ezt a fajta viselkedést Barninál láttam először: életében egy alkalom volt (egy), amikor olyasvalamit mondott, ami nem volt igaz. Általános iskolában, anyukájának hazudott valamit a tornacipőjével kapcsolatban, de rögtön látszott rajta, és akkor el is határozta, hogy neki ez nem megy. Emlékszem arra a pillanatra, amikor tizenhét évem döbbenetével rácsodálkoztam arra, hogy jé, ilyet lehet? Én is! - persze, nem lettem azonnal ilyen, de innentől számítva az őszinteség legalább célként szerepelt.
A Balázskától... hát, ő volt az első olyan pasim, akivel a szó klasszikus értelmében "jártunk", és tőle tanultam bizonyos szociális készségeket: hogyan kell viselkedni a pasim mamájával, a haverjaival, stb.; valamint, hogy úrinő minden körülmények között melltartót visel, függetlenül annak kosárméretétől, mert ez így helyes.
Arra konkrétan emlékszem, amikor Exszel a Lővér körúton sétáltunk, és erről beszélgettünk. Kb így:
Ex: - Ja, hát tőled kaptam kölcsön az első jó könyveket (Marquez, Vonnegut, efféle), meg te ismertetted meg velem a festőket (akkoriban impresszionisták), meg a sok érdekes ételt, a tofut meg a wokban készült kajákat, meg Párizs, meg...(nem emlékszem még, miket sorol fel.)
isolde (nagyképűen): - Na és, te mit tanítottál nekem, he?
Ex: - Szeretni.
Nem kell szexre gondolni. Azt tanultam meg tőle 20 éves fejjel, hogy hogyan kell egy másik embert szeretni. Meg tudom magyarázni? Hogy hogyan lehet valakit viszonylag önzetlenül szeretni, úgy, hogy az neki jó legyen. Lettlégyen az illető akár egy barátod, akár a szomszéd öreg néni, akár egy kedvenc beteged, akár családtagod, whoever. Nem úgy tanította meg, hogy "megtanította", csak mintát adott. Ezenkívül rengetegszer magyarázta el nekem az anatómia tételeket.
Göritől aztán rengeteg mindent tanultam, attól kezdve, hogy nem "fázok", hanem "fázom", egészen odáig, hogy a tokaji száraz bor, hogy hogyan kell fogni a villát; a Picasso kaladjait, az Olsen-banda filmeket, a Csengetett, Mylord?-ot, a tárcámat, a csizmáimat (addig sosem viseltem csizmát); azt, hogy krízishelyzetben a hisztéria is megengedhető, de ezt előzze meg a lehetséges megoldások elemzése (ezt halál komolyan megtanultam tőle és művelem); és rengeteget arról, hogy milyen NE legyen egy kapcsolat.
A Fiútól (megfogadtam, hogy nem írok róla többet, de nem akarom kihagyni a felsorolásból) talán meglepő módon azt, hogy az ember maga alakítja a saját életét. Tudom, közhely, de tanulságos volt a gyakorlatban látni. Az ő történetében nem egy olyan fordulat szerepel, amikor elhatározásból véghez vitt valamit, és ezt megjegyeztem a sztorijaiból. Hogy az életed nagyon nagy részben rajtad múlik. hogy ha el akarsz érni valamit, neked kell bele energiát fektetni, mert csak akkor sikerül - beleértve ide fogyókúrától nyelvtanulásig mindent. Nem gondolom, hogy eszerint élek, mert lusta nyafogó vagyok, de azért jó ezt tudni.

Miért gondolkodom ezeken? Mint aki hazaért és most visszagondol az utazásaira, és megnézegeti, honnan mit hozott. Odüsszeusz ithakai házában, kedvenc karosszékében a verandán. Összefoglalás. Ilyesmi.

Facebook oldaldoboz

Olvasok is

Írj nekem levelet

Köszönöm

Extra köszönet

A designt a Yummie médiaügynökség szállította


süti beállítások módosítása