Ez pedig az a vers, ami az új munkahelyemen (másik osztályra kerültem), az új szobám falára van kirajzszögezve. A Kollégám rakta ki, azelőtt az ő szobája volt.

Kő az úton

Gondolod, kerül életed útjába
Egyetlen gátló kő is hiába?
Lehet otromba, lehet kicsike,
De nem azért, hogy visszatartson téged
S lohassza kedved, merészséged.
Jóságos kéz utadba azért tette,
Hogy te megállj mellette.
Nézd meg a követ, aztán kezdj el
Beszélni róla isteneddel
Őt kérdezd meg, milyen üzenetet
Küld azzal az akadállyal neked.
S ha lelked az istennel találkozott,
Utadba minden kő áldást hozott.

Prohászka Ottokár egyetlen verse. Szerintem elég gáz, de gondoltam, kicsit dokumentarista leszek. Fenti versen kívül kolléganőm kislányáról készült fotók díszítik a falat, valamint egy antipszichotikumot reklámozó 2002-es falinaptár, áprilisnál kinyitva. Egy közpesen ronda és egy rendkívül ronda váza az ablakpárkányon, meg egy aggasztóan rossz színben lévő muskátli. Az íróasztalon leírhatatlan, értékelhetetlen, eszement kupleráj.
Jé, nejlonzacskóban egy alma. Hm, elég jól néz ki :-)