Azért is gondolom, hogy el kellene mennem szabira, mielőtt kiégek, mert kezdem irigyelni azokat az embereket, akiknek a munkaköri leírásában a "tolerancia" és "feltétel nélküli elfogadás" helyett a "köcsögség" és "antiszociális viselkedés" szavak szerepelnek. Szerintem a pszichiátereknek, pszichológusoknak, szociális munkásoknak stb. járhatna évente egy hónap Bunkózási Szabadság, amikor olyan, kötelezően választandó munkakörbe kényszerítik őket, ahol a megszokott kedves helyett utálatosan kell viselkedni az emberekkel. Én például szívesen lennék vérundok könyvtároskisasszony, vagy bármilyen hivatalnok, vagy békávé-ellenőr, vagy az, akihez oda kell menni, ha kerékbilincset tettek az autódra. Hajnalkáék még a múltkor beszámoltak róla, milyen nehéz és bűntudatot okozó feladat volt életükben először face-to-face kirúgni egy alkalmazottat, mire megkértem őket, hogy legközelebb mindenképpen bízzák rám az ilyesmit.
(Lásd még itt.)
"Detéllegezvan" (honnan idézek?), hogy szeretem az embereket, de néha kell egy kis szünet belőlük.

I am walking on the brigde
I'm over the water
I'm scared as hell
But I know there's something better yes I know there's something better
Yes I know yes I know

/Paula Cole: Me/

Hogy ahelyett, hogy otthon takarítanék, blogot írok - hát, ez van. Azért van ez egyébként, mert pénteken beleolvastam egyik kollégám Kognitív idegtudományok c. könyvébe, és annyira tetszett, hogy végigolvastam a flow-ról szóló fejezetet, és rájöttem, hogy nekem akkor van flow-m a stepaerobicot kivéve, amikor bármit írok. Esetenként még kórrajzírásra is vonatkozik, de dilettáns szépirodalom- ,illetve blogírás esetén biztosan fellép. És egy ilyen hét után a flow-érzésre vágytam.
Majd legközelebb elmondom, mi az.