A legjobb egyébként az volt ezen a héten, amikor csütörtökön elmentem a földhivatalba ügyiratbeadni, ezért elkéredzkedtem a melóból délután kettőkor. Háromig van félfogadás, és háromkor már a Szentháromság-szobor talapzatán, a hitelszerződésem egy érkeztetett példányán ülve olvastam Mark Haddon: A kutya különös esete az éjszakában című könyvét. Később sétáltam, majd a Halászbástya kőpadján is olvastam fenti könyvet, gyilkos pillantásokat vetve időnként a napot eltakaró olasz turistákra. Mégkésőbb holland teát (mézzel, fahéjjal, tejszínhabbal) ittam a Liteában, ahol tovább olvastam és az Ősz szólt a Négy évszakból, aztán vettem húgomnak egy fekete plüssmacskát, majd úgy éreztem, mégsem fogok én önkezemmel sütni, ezért elbékávéztam a daubnerbe, hogy búcsúsütit vegyek a zártosztálynak.
Éppen sorban álltam, amikor egyszercsak belépett Niké kolléganőm, aki hirtelen ötlettől vezérelve éppen úgy döntött, hogy lévén másnap utolsó napja, búcsúsütit vesz a krízisosztálynak. Innen már egyenes út vezetett a kocsmába, ahol sajnos a kezünkbe keveredett egy pestiest, tehát megnéztük Az apokalipszis angyalai c. filmet (Bíbor folyók 2., bár nem a folytatása). Állítólag tele van logikai bukfencekkel, és tényleg egy csomó mindent én sem értettem, de amikor megkérdeztem Nikétől, hogy "De figyi, hogy került hozzájuk a kulcs?" - akkor felvilágosított, hogy ő nem tudja, mert három alkalommal aludt el a film alatt. Elég rossz.

Szóval jövő héttől másik osztályon dolgozom, ami nem baj, mert meg kell tanulni a pszichiátria teljes spektrumát, de valójában az elmúlt két évben ez lesz a kilencedik munkahelyem (és reményeim szerint negyedszer költözöm), én pedig az állandóságot szeretem. Vagy ki tudja.

It's me who is my enemy
Me who beats me up
Me who makes the monsters
Me who strips my confidence

And it's me who's too
And it's me who's too shy
To ask for the thing I love