Egyik kedvenc mondatom Virginia Woolf: A hullámok c. könyvéből:

"Nyomorúságos napok voltak ezek - sérült szárnyú, repülni képtelen éjjeli lepkék."

Ugyanez a nemrég megjelent Tandori Dezső-féle fordításban:

"Nyomorék napok voltak, mint a sérült szárnyú, repülni képtelen éjjeli lepkék."

Énszerintem a Tandori nem érti Virginia Woolfot. Jó, lefordítja szépen. De az utóbbi mondat tőle nem lett volna a kedvenc mondatom. Szerintem nem ugyanazt fejezi ki. A nyomorék meg a nyomorúságos mást jelent. Eleve béna benne a "mint", de a nyomorék napok... Ha valaki nyomorék, az eleve egy szerencsétlen, szánalmas, féllábú süketnéma alak, aki egyszerűen csak ilyen, és így is marad. A nyomorúság szegénység. A nyomorúságos napok olyan napok, amik lehetnének jobbak, de valamilyen körülmény miatt (Susan a tanévet intézetben töltötte) szenvedéssel teli, szeencsétlenség sújtotta napok. A nyomorékság egy állandó jelző. A nyomorúságos az átmeneti, meg nem érdemelt szenvedés. Á, nem tudom megmagyarázni, de a Mrs. Dalloway óta idegesít, hogy Tandori olyat fordít, amit nem ért. Olyanokat ír, amiről azt gondolom (egy rajongó), hogy Virginia nem így gondolta. Hiába van a Tandorinak szókincse. Azt gondolom, hogy a fordítás nem csak az eredeti nyelv nagyon alapos ismeretén meg a magyar nyelv ismeretén múlik, hanem kell hozzá egy nagy adag empátia. Hogy értsük, hogyan gondolta ezt pontosan az író. Szerintem a Tandorival nem az a baj, hogy nem tud jól magyarul vagy angolul, hanem, hogy kevesebb empátiával rendelkezik, kevésbé tudta beleélni magát Virginia Woolf szerepébe, mint én, ezért zavar, ha az ő fordítását olvasom. Lehet, hogy aki az életben empatikusabb, az jobb fordító? Nem tudom.

"Olyan leszek, mint anyám: hallgatag, kék kötényes, szekrényeket nyitogató."

Ez a másik kedvenc mondatom A hullámokból. Susan jelleme és jövője egy mondatban. Ami viszont ciki, hogy nem emlékszem az eredeti fordító nevére. Annyira emlékszem csak, hogy férfi, tehát nem azon múlt, hogy nem nő.