Lillával ültem tegnap a SzódaUdvarban, meraztrendi meg ingyenpopcorn, tovább boncoltuk a Féltékenység témakört. Poppert idézett, aki egy ideje ugyan hitelét vesztette nálam, melyben említett idézet is szerepet játszott. Ugyanazt a sztorit Popper két különböző könyvében meséli el megtörtént esetként, az egyikben Popper és Buddhista Mestere közötti, a másikban egy ismerőse, Beosztott Orvos és Főorvos közötti beszélgetésként. Nincs kifogásom a fiktív példabeszédek ellen, de ebben a formában - hát, hiteltelen volt. A sztori ez:
Tanítványt megcsalja neje, rájön, Mester vállán óhajtana zokogni, de Mester csúnyán leugatja a következő szöveggel:
"Az a szegény nő pár év/évtized múlva meg fog halni, por és hamu lesz, nyoma sem marad e Földön, és te még ezt a kis élvezetet is sajnálod tőle?"

A Lényeg*, hogy azoktól, akiket szeretünk, lehet, hogy nem kellene sajnálnunk semmit, ami neki jó, boldoggá teszi, élvezetet okoz, és nem, ne gondoljunk rögtön dugásra. Az ember életében a legfontosabbak az emberközi kapcsolatok (itt kellene idéznem Semprunt, de fejből nem tudom, és nem akarom pontatlanul), ezek azok, amikből tanulhat, amik által több lehet - nem sajnálhatunk puszta birtoklásvágyból kedvesünktől olyan kapcsolatot, ami gazdagítja/gazdagította őt abban a pár évben, amíg még életben van. Nem szeretőkre gondolok, hanem a pár posttal lejjebb felsorolt ellentmondásos nőalakokra - exkedves, nőneműbarát, efféle. Persze, a lelkem mélyén "sötéten, mérhetetlenül és irracionálisan féltékeny" vagyok, de a viselkedésemet ez kevéssé befolyásolja. Valamint arra jutottunk, hogy mindezen kapcsolatok addig elfogadhatóak, amíg nincsenek általunk ismeretlen Közös Titkaik - legalábbis nem lényegesek, illetve nem a párkapcsolatomat érintőek.
"A szeretet ne kötelék legyen, hanem hullámzó tenger lelketek parjai közt. Ne álljatok túl közel egymáshoz - a templom oszlopai egymástól távol állanak."

*Bocs a Nagybetűkért. Ha véletlenül ilyeneket kezdenék írni, hogy Személyes Történetem, vagy Személyiséged Egyedi Fénye vagy Miacsoda, kérlek, ne linkeljetek többé. Persze, így is érzem, hogy mérhetetlenül és reménytelenül Szirup, amit írtam, ráadásul valóban így is Gondolom.