Egész nap fehér selyemkendővel nyakam körül rohangálok az egészségügy berkeiben, eddig hozzávetőlegesen 6 orvos, 8 ápoló, 9 beteg és 4 hozzátartozó kérdezte meg, hogy: "Fáj a torkod?/Doktornő, fáj a torka?" Mind a 27 esetben szenvedő arckifejezéssel bólogattam, végül is mégsem mondhattam meg az igazat: "Nem, csak ki van szívva a nyakam", ráadásul a torkom valóban fáj, csakhogy szerintem torokfájás ellen a nyakon viselt fehér selyemkendő terápiás hatékonysága nagyjából a telefonos ráolvasáséval egyezik meg. Torokfájásra a kék strepsils plusz kell (fájdalomcsillapítóval tuningolt torokfertőtlenítő cukorka), és ha már termékeket reklámozok, azt is elmondom, hogy tegnap két újdonságot fedeztem fel a hazai tejtermékpiacon: AB kultúra bodzaízű joghurt és Sole Szundi aludttej.
Különben, egészen pontosan tudom, hogy miről szólt az álmom, a félelmet jelenti attól, hogy elveszítünk valakit, akit szeretünk. Esetleg saját hibánkból. A búváros-medencés dolog azt jelentette, hogy attól, hogy elveszítjük, még lehet, hogy jó/jobb helyre kerül.