Hajnali fél négy, közepesen lerobbant pesti bérház. A lépcsőházban ülök, kissé még ittasan, kissé másnaposan, és hallgatom, ahogy a lakásában hangosan hány az egyik szomszéd. Mindjárt felmegyek és összepakolok két és fél óra múlva esedékes londoni utamra, csak előbb még elszívok egy cigit. A lakásban meg nem gyújtok rá.
Ülök a lépcsőn nejlonharisnyában, pontosan négy évvel ezelőtt, dohányzom.
Az volt, hogy előkerült ez a fiú, akivel kisgyermekkorunkban együtt jártunk hittanra, mensa-tag, ponyva-fantasy-t olvas, és amikor megérkezem, a kabátja alá rejti, sok filmet néz és nem beszél a moziban, meredek szóvicceket gyárt, rendületlenül(?) fogyókúrázik, és rendelkezik azzal a lenyűgöző képességgel, hogy nem beszél sokat, ellenben rogersi stílusban hallgatja a történeteimet. Azt állítja, nem akar komoly párkapcsolatot, persze, a vak is látja az utca túloldaláról, hogy azt akar. Amikor séta közben nem tudunk megegyezni, hogy most hideg van-e vagy sem, akkor felhívja a különleges tudakozót, éjfél körül, és megkérdezi, hány fok van az Operánál.
Én nem akarok komoly párkapcsolatot egyáltalán. Szó sincs ilyesmiről, csupán néha elmegyünk moziba, meg kocsmákban dumálunk záróráig.
Szóban forgó este, beülünk a Balettcipőbe kajálni, egy ismert bloggerceleb lány, valamint én meg a srác. Hoz mindkettőnknek rózsát, fehéret. Később a Szódában iszunk, Föld napja, CM, ennek megfelelően tele biciklisfutárokkal a hely, Sinya itat velünk vagy hat unikumot fejenként. Rendelek magamnak taxit reggelre (ti. a reptérre). Hazakísér, rájövök, hogy a kocsmában hagytam a rózsát, milyen égő. Ragaszkodom hozzá, hogy visszamenjünk a rózsáért, visszamegyünk, hazakísér megint. Ezalatt a miheztartás végett azért elmagyarázom neki, hogy ő komoly kapcsolatot akar, én meg nem, és ez nem vezetne jóra, ellenben nehéz manapság jófej embereket találni, aki nem dumál a moziban és szeret engem hallgatni, úgyhogy legjobb lenne, ha barátok lennénk ezentúl.
Hazaérünk, valami miatt csókolózunk a kapualjban, később bemegyek, leülök a lépcsőre, rágyújtok, hogy most ezt így hogy.
Később felmegyek, alszom két órát, elrepülök Londonba húgomhoz. Mint minden valamirevaló szerelmi történetben, később kirúgom, majd összejövünk újra, még később feleségül vesz.