Lehet, mégis fogok írni könyvet. Vagy csak ürügyet keresek, hogy még jobban belemerülhessek a szubkultúrába, és ne kelljen komoly felnőtté válnom? Különben is megijedtem az öregedéstől valamelyik nap a szigeten, amikor a cseh blues-rock koncerten láttam egy egyedül táncoló negyvenéves nőt. Mert ha húszéves lány táncol egyedül, az szép és vagány, és az ember tudja, hogy a haverjaival jött, csak azok lusták felállni vagy elmentek sörért vagy épp átmenetileg elvesztek, de a negyvenéves nőről simán az volt a benyomásom, hogy egyedül jött ki, mert a barátai már nem járnak szigetre (vagy sose jártak), és megijedtem, hogy még tíz év, és pont ilyen leszek, a blues színpad előtt egyedül táncoló negyvenéves nő, és attól féltem, nehogy majd ez legyen, csak tíz év múlva ne ez a dal legyen.
Á, amúgy is rossz kedvem van, mert drogfüggő betegek ordítoztak velem az előbb. Ilyenkor nem kell blogot írni, mert csak rinyálás a vége.