Klassz könyveket vettem különben Bangkokban, Bradbury-novellákat meg Updike-tól a Brazíliát (az egyik kedvenc könyvem), és Sue Townsend: The Queen and I c. regényét, ami nagyon aranyos és vicces. (Ez az a nő, aki az Adrian Mole titkos naplója c. híres, és a Coventry újjászületik c. kevésbé híres, de annál klasszabb regényeket követte el). A Queen... arról szól, hogy a republikánusok választási győzelmüket követően az egész angol királyi családot egy londoni lakótelepre költöztetik, ahol a továbbiakban szociális segélyből kell megélniük. Cuki. Ezt olvastam ki a repülőn, miután befejeztem A trónok harcát, és sokáig átkoztam a fantasy-írókat és minden felmenőjüket. Megmondom, miért.
Itt van ez A trónok harca, klassz multifunkcionális fantasy. Olyan vastag és nagy, hogy simán fejbe lehet vele ütni a betörőt, és ha ráállsz, biztosan eléred a felső polcot. Ehelyett kiolvastam. Gyanútlanul, mert a külső borítóját nem hoztuk magunkkal a nyaralásra, és én nem tudtam. Igazából még tetszett is, rendes kardozós-varázslós, a műfaji kereteket betartó fantasy. Kicsit több mellékszereplő meg mellékszál van benne ugyan a kelleténél, ez feltűnt, de mint gyakorlatlan fantasy-olvasó, még ekkor sem fogtam gyanút. Amikor már csak tíz oldal volt hátra a könyvből és még mindig szinte az összes szál elvarratlan volt, akkor kezdett el motoszkálni bennem valami sötét balsejtelem. És igen. Elértem az utolsó betűig. Megkedveltem a szereplőket. Érdekelt a konfliktusok megoldása. És nem oldódott meg semmi! Nem derült ki semmi! A kedvenc szereplőmet egyszerűen otthagytuk egy ellenséges várudvarban bujkálva! És akkor jöttem rá. Hogy ez a könyv nem akkora, amekkorának látszik!! Hanem háromszor akkora!! Mert már megint egy kurva trilógia!! Mert a fantasy-írók, a krimi- vagy szépirodalom-íróktól eltérően nem képesek egy könyvben megfogalmazni a mondanivalójukat, nem. Könyv?? Wahh, ugyan. Ciklus. Trilógia. Azt a sok zseniális ötletet hogyan is lehetne bezsúfolni egy előlap meg egy hátlap közé? A Gyűrűk ura után hogyan írhatna magára valamit is adó fantasy-író egy darabból álló könyvet? Hármat mindjárt, három nagyot. Ha az első kötetet megvette a szerencsétlen, gyanútlan olvasó, úgyis meg fogja venni a többit is. Költse csak el a pénzét. Szakadjon le a könyvespolca. Így már persze az is érthető, hogy miért kellett az első kötetbe a szükségesnél tízszer több szereplőt belezsúfolni, hiszen akik itt csak mellékszereplők, azok egy későbbi kötetben majd főszereplők lesznek. Hát megvan az ilyesmiről a véleményem. Szerintem azt a történetet, amit nem lehet egy regényben megírni, azt nem is érdemes megírni egyáltalán. Egy könyv legyen egy könyv (Egy könyv mind felett). Nagyon-nagyon ritka az olyan történet, ami megérdemli a több kötetet, és A trónok harca (bár tetszett) nem az. Már A gyűrűk ura (persze, tetszett) esetében is rezeg a léc. Háború és béke, talán. Létezik jó trilógia biztosan, de a legjobb könyvek NEM trilógiák. Bocs. Az igazán jó könyvek beleférnek az egyik fedőlaptól a másikig terjedő helyre. Az igazi történetek egykötetesek.
Trilógia, bazmeg. Ha meg akarom tudni, mi történik a várudvaron hagyott kedvenc szereplőmmel, gondolom, ki kell olvasnom a harmadik kötet utolsó betűjéig. Persze, gondolom, ki fogom olvasni, mert tetszett, és mert gyorsan olvasok hálistennek. De ha egyszer találkozom ezzel a George Martinnal, akkor fogom magam és orrba vágom egy trilógiával.

Trilógiával vágta orrba George R. R. Martin akármilyen-díjas fantasy-írót egy felbőszült olvasó. A tettes K.I. (27) autogram-kérés ürügyével férkőzőtt az író közelébe, majd váratlan mozdulattal orrba vágta a kezében tartott, akármilyen-díjas Jég és tűz-trilógia összes kötetével. K.I., a fiatal orvosnő nem kívánt nyilatkozni lapunknak. Martint az Országos Traumatológia Intézetbe szállították, ahol a nyolcórás, heroikus műtét során úgy tűnik, sikerült megszögelni a több darabra törött orrcsontot. A műtétet követő sajtótájékoztatón Martin elmondta, hogy a jövőben egykötetes, puhafedelű könyvek írását tervezi.