And we will call it: "This land".

2020.09.15. 21:06 - címkék: -

Ma meg betegszabin vagyok, mert elkaptam a gyerekektől, fájt a torkom, fájt a fejem, általános rossz közérzetem volt, elfáradtam attól, hogy kimentem a konyhába, és taknyos voltam, az még kicsit most is. Ezért hétfőn felhívtam az irodát a munkahelyemen (ami egy szakrendelő), hogy légyszi mondják le / szervezzék át a betegeimet, meg felhívtam a szakrendelő vezetőjét, hogy taknyos vagyok. Az a protokoll, hogy ha taknyos vagy, felhívod a felettesedet, ő megrendeli neked a COVID tesztet a kórházban, elmész a mintavételre, majd a negatív eredményig karanténban tartózkodsz. A karanténból lehet home office-olni, ha úgy amúgy jól vagy, és lehet betegállományban is lenni, akkor nem kell és nem is szabad bemenni a háziorvoshoz, csak telefonon kiíratni magad. Szóval felhívtam a főnökömet, negyed óra múlva írt sms-t, hogy mehetek is tesztelni, délig érjek oda. A sürgősségire kellett mennem, az egy külön bejárat a nagykórházban, ki volt írva rá, hogy várj az utcán, amíg kijön a biztonsági őr. Hárman vártunk, kijött az őr, mindenkit megkérdezett, tesztre jött-e vagy más baja van, mindenki tesztre jött. Kiosztott szájmaszkot azoknak, akin nem volt, és bevezetett minket a mentőautók garázsába, ahol a sarokban leválasztva volt a tesztállomás - mármint a kórház alkalmazottainak, a népet nem tudom, hol tesztelik. Öt db műanyag szék volt szépen elhelyezve egymástól két méterre, azokra kellett leülünk, aztán mindenkihez odajött külön a beöltözött néni, megkérdezte a személyi számát és feldugta az agyába a vattapálcikát. Nem jó érzés, de csak konkrétan 10 másodpercig tart, a néni hangosan számolta. 

Mindenkitől megkérdezte, volt-e már tesztelve, a többiek erre rezignáltan bólogattak. Én még nem, ezért nekem adott egy szórólapot, amin rajta volt, hogy akkor mostantól karantén, és a nap folyamán az alábbi linken nézhetem meg az eredményemet. Este fél 7 körül lett fenn a negatív eredményem a honlapon (csak én férek hozzá). Ezt az én felelősségem közölni a főnökömmel, és az eredménytől és az egészségi állapotomtól függ a folytatás. Nekem negatív lett a tesztem, de nem éreztem magam makkegészségesnek, ezért megírtam neki, hogy a mai napot még kivenném és szerdától megyek rendesen dolgozni. Ha pozitív a teszted, akkor ha amúgy jól vagy, akkor home office és karantén, amíg el nem múlnak a tünetek és nem lesz két negatív teszted, és akikkel kontaktusban voltál, azokat tesztelik/karantén. 

Ezért aztán, mivel tegnap este még nem éreztem magam egészségesnek és ma reggel is taknyos voltam, úgy gondoltam, belefér a rendszerbe, hogy ma még elteázgatok itthon és így összesen két napot hiányzom. Hátha nem dől össze a norvég egészségügy, most kipróbáljuk. Azért a Lányt elkísértem az iskolába, ami gyalog húsz perc. Utána bementem boltba, és akkor jöttem el megint az iskola mellett, amikor kijönnek az udvarra szünetre, úgyhogy meglestem őket. Azt láttam, hogy a Lány sikogatva szaladgál, utána fut az egyik osztálytársnője, néha elkapja, húzgálja, felkergeti a mászókára, majd ellopja a cipőjét. A kislányomnak! Pont akkor értek a kerítéshez, úgyhogy integettem, a Lány odaszaladt, útközben visszaszerezte a cipőjét, és mondta, hogy most mennie kell tovább játszani, majd nevetve visszaszaladt. Délután elmagyarázta nekem, hogy úgy vette észre, itt az a játék, hogy a gyerekek kergetik és cukkolják egymást, de ne aggódjak, ez csak játék. 

Még valamikor a második héten mondta az osztályfőnöke (nevezzük Eriknek), hogy a Lány még elég félénk, de próbálták ma is bevonni a közös játékba. Délután elmesélte a Lány, hogy az iskola melletti játszótéren voltak és két fiú meg Erik bácsi le akarták tuszkolni a csőcsúszdán, amin nem mert lecsúszni, és mindig elszaladt, de elkapták és tovább tuszkolták. Amikor majdnem sírt, akkor elengedték. (Aznap nem is csúszott le, de másnap, amikor volt ideje felmérni a terepet és átgondolni, akkor először lecsúsztatott két plüssöt, megnézte, azok hogyan érnek földet, aztán lecsúszott ő is. Az én gyerekem.) Szóval jó, oké, nincs baj ezzel, pláne, mivel észrevették, amikor már sok lett neki, csak amikor a tanár azt mondja, "próbáltuk bevonni a közös játékba a félénk kislányt", akkor nekem elsőre ööö nem ilyesmi jut eszembe. 

Szóval az összbenyomásom, hogy itt több a vadulás, és szerintem ez részben abból ered, hogy nem tudnak egymással beszélni (mindenki bevándorló és még nem tudnak annyira norvégul), így kénytelenek olyan játékokat játszani, amiket az ősember játszott a beszéd kialakulása előtti időkben, és az nem a barkochba. Másrészt meg abból, hogy itt összességében is sokkal bátrabbak és vadabbak a mozgásban, olyan lejtőkön rollereznek lefele gyerekek, hogy én már hívnám a gyámügyet, és az összes játszótér totál életveszélyes. 

A Lányra ez mind ráfér, mivel ő a csendben gyöngyöt fűző kislány, nem árt neki egy kis rohangálás, én meg szétparázom magam persze, de én így születtem, mármint úgyis parázom egész életemben, szóval tökmindegy. 

Ma jött két új gyerek az osztályba, mondták az elején, hogy lehet ilyen, mivel csak ebben az iskolában van nyelvi felkészítő és életkor szerint sorolják be a gyerekeket, szóval minden ideköltöző hétéves bevándorló ide kerül. Jellemzően egy tanévet járnak ide, és utána mennek a saját, körzetes iskolájukba, de ez attól is függ, hogy mennyire tanult meg norvégul a gyerek, volt már rá példa, hogy már a tavaszi szünetben átmozgatták a fél csapatot a körzetesbe, mert már megütötték a szintet és közben jött egy csomó új és így volt észszerű (ezt most akkor így írjuk? de fura). A tantárgyaik: 1. norvég, ami norvég nyelvet, írást és olvasást is takar (írás még nyomtatott betűkkel, de elvileg fognak majd valamikor folyóírni), 2. matek, amiben kb. összeadnak meg kivonnak ezidáig, a Lány szerint unalmas, 3. rajz/technika, olyan, mint otthon, 4. testnevelés, "de nem ilyen rendes tesióra, csak kimegyünk futni meg labdázni", 4. számítástechnika, amin laptopoznak. Nyilván norvégtanulás az összes órán folyik pluszban is. Angolul nem tanulnak, de a körzetes suliban fognak, hát sztem az nem lesz könnyű majd, hogy bejön plusz egy új nyelv, de angolul muszáj tudni. 

A Lány első napon összebarátkozott két kislánnyal, nem tudom, hova valósiak, ilyen arab vagy indiai színük van, nincs közös nyelvük, ezért úgy beszélgetnek, hogy "nyenye nyenye?" "nyenyenye nye!" és hozzá mutogatnak, és így megértik egymást valamennyire, dehát Dömdödömöt is mindenki értette, nem tudom, min csodálkozom. Azért persze nem zökkenőmentes és több az apró félreértés, pl. a Lány ma akarta, hogy a gyerekek állítsák meg a hajóhintát, de nem állították meg, mert azt hitték, ő akar helyettük felszállni, pedig csak fennmaradt a pulcsija és azt akarta levenni, és ezt magyarul simán el tudta volna magyarázni, de így meg kellett várnia, amíg azok kihintázzák magukat. 

Az iskola fél 9-kor kezdődik és bizonyos napokon 2-ig, más napokon 1-ig tart. Fél 9 előttre és/vagy 2 utánra lehet kérni napközit, de az már pénzbe kerül. Mi nem kértünk és bevallom, még nem is néztem utána, hogy kell és mennyibe kerül, mert a férjem home office-ban szabadúszó és meg tudjuk oldani és így is állandóan ügyintézni kell valamit. 

Különben épp honvágyam van és mi a faszt keresünk itt és hiányzik a könyvespolcom. Tudom, minek ment oda. 

Although if you'd prefer a lecture, I've a few very catchy ones prepped.

2020.09.12. 19:41 - címkék: -

Három hetet jártak a gyerekeim az oviba-iskolába, aztán le is betegedtek náthában, remélem, nem kapjuk el, bármi is az. (A 10 év alatti gyerekeket enyhe légúti tünetek esetén nem tesztelik, de otthon kell őket tartani a tünetek elmúlásáig.)

De az oviról meg az iskoláról akartam mesélni. Az ovink egy privát ovi, itt úgy van, hogy az ovi nem kötelező, de fizetős, és ugyanannyiba kerül, ha önkormányzati fenntartású vagy ha magáncég a tulaj, szóval fizetni így is, úgy is kell. Az egész oviban 22-en vannak, ebből 6 fő a kiscsoport (az kb az otthoni bölcsikorosztály) és 16 fő a nagycsoport, ezeket néha kétfelé szedik 8-8 főre és a legnagyobbak készülgetnek az iskolára. Az egész valójában egy nagy kertes ház, fenn van a dombon, a homokozóból csodálatos kilátás tárul a városra és a környező dombokra. Öt percnyire (jó, gyerekekkel 15) van egy erdő tóval, oda járnak csütörtökönként, mert az a túranap. 

A mi ovinkba nem kell vinni kaját, hanem adnak, de az szendvics, mert a norvégok ebédre szendvicset esznek és vacsira meleg kaját. A gyerekek tehát 11.30-kor szeletelt kenyeret kapnak és ők kenik meg vajjal, májkrémmel vagy amivel akarják. Késsel. Van még egy uzsonna ilyen du 2 körül, ahol knekkebrod-t és gyümölcsöt esznek (a knekkebrod az ilyen kekszre hasonlító lapos izé, kb annyira kenyér, mint az Abonett, de már megszoktuk). Vannak ovik, ahova a gyereknek kell vinni a szendvicsét, és az iskolába is vinni kell. 

Az ovinak van nevelési terve, az idei félévre mindkét csoportban a "testünk" a téma. Ehhez eddig ilyeneket csináltak, hogy kézzel meg lábbal festettek (= befestett talppal mászkáltak a papíron), mezítlábas akadálypályát készítettek, lerajzolták saját magukat, meg vmi könyvvel is haladnak, amiben az ujjaikat számolgatják. A cél, hogy megtanuljuk, hogy különbözőek is vagyunk, de egyformák is, vagyis Li Yuannak más alakú a szeme, de ugyanúgy lát. Szóval hogy klasszikust idézzek, kifordítva mindenki rózsaszín. Megtanulják, mi lesz a kajával, amit megeszünk, az emésztést, látást, hallást, ilyenek. Azt is, hogy tiszteljük a másik testét, és ha valaki húzgál és nem akarod, akkor feltartott tenyérrel lehet mondani, hogy "stop". 

A túranapon, csütörtökön meg terményeket gyűjtenek, és megtanulják a természetvédelmet. Mondjuk a múltkor kacsákat etettek kenyérrel, az nem úgy volt, hogy árt nekik?

Na, ez eddig mind szép, erre a szülőin kedden az óvónéni mutatott egy könyvet*, hogy ugye a test a téma és abba a nemi szervek is beletartoznak, és van egy jó könyv, ami 4 éves kortól ajánlott, de csak akkor használja, ha mi, szülők rábólintunk. Én rábólintottam, de láttam, hogy a szomáliai apuka kb sokkot kapott, és a magyar barátnőim, akiknek elküldtem, szintén viszonylag széles skálán reagáltak. Mindjárt mutatok képeket és fogjátok ti is érezni, hogy WTF. A könyv ugyanezt a "te is más vagy, te sem vagy más" gondolatmenetet követi, vagyis sok különbző ember van, de mindegyik volt valaha kisbaba, node hogyan készül a kisbaba? A kisbaba többféleképpen készülhet: egy néni és egy bácsi közösül, vagyis utóbbi kukiját bedugja előbbi puncijába, de lehet úgy is, hogy elmennek a doktor nénihez és 1. inszemináció, 2. lombik, vagy lehet örökbefogadni. A béranyaság nincs benne. A terhes csaj aztán őszi levelek között kézenfogva sétál a leendő apával, szívecskék, a másik képen meg konkrétan zöld fejjel hány. Azután szül, az is le van rajzolva, különféle pózokban lehet szülni, vagy pedig műtéttel is kivehetik a babát az orvosok. Ennek a sokféle babakészítési és szülési módnak a végén mindig kisbabákat kapunk, akiknek a babakocsijuk különböző színű, de a kisbabaságban nem különböznek. 

Enyhén szólva nem idealizált emberi testeket mutat be a könyv, az egyik képen a bikiniben napozó csajnak konkrét háj-úszógumit rajzoltak, mégis napozhat bikiniben, de ami legdurvább, a szexelős képen szőrös a csaj lába! Uram, irgalmazz. Nekem nagyon tetszik, hogy realista, hogy nincs az a hazugság, hogy csak Disney-hercegnők és hercegek lehetnek szerelmesek, hogy normalizálja a fogantatás és a szülés változatos módjait és egyiket se állítja be abnormálisnak, és hogy nem az idealizált terhességet mutatja. Utóbbit mondjuk a Lány már ismeri, hiszen jelen volt, amikor a Fiúval voltam terhes és három hónapig hánytam, szóval nem innen fogja megtudni. Az is tetszik, hogy ezekről az oviban is beszélgetnek, így nem lesz annyira tabu. Szerintem az ilyesmiktől lehet várni, hogy a gyerekek kevésbé közösítsék ki a másikat, nyilván utópia, de pl. természetes úton szülő nők ne basztassák a császárosokat a kismamafórumon, és hogy ha neadjisten valamelyik gyereket ezek közül molesztálja a fociedző, akkor legyen bátorsága elmesélni és legyenek szavai hozzá. 

Természetesen léteznek azok a vélemények is, hogy az ilyesmi csak a családba tartozik, a gyerekek kis lelkét ez sokkolja, túl naturalisztikus, meg fognak ijedni tőle, velük még a mesék nyelvén kell kommunikálni. Nálunk van télapó, húsvéti nyuszi és az angyalkák hozzák a fenyőfát, de ha megkérdezik, hogy mire való a temető, akkor megmondom. Meg azt is gondolom, hogy édesmindegy, hogy lombik vagy szex, és hogy jött ki a gyerek, az a kérdés, hogy cuki-e vagy nem. Szóval az én elveimhez és nevelési stílusomhoz passzol a féléves program meg a könyv is és örömmel üdvözöltem. 

De azért: szőrös faszokat nézegetnek az óvodában! Ezek nem viccelnek, basszus. 

20200910_193224_2.jpg20200910_200441.jpg

 A szülői amúgy érdekes volt, pontosan ugyanazokat a témákat beszéltük meg, mint bármilyen ovis szülőin (ki lesz az idei SZMK-s anyuka, van-e új jelentkező, nincs, akkor Mónika, vállalod te idén is? És tessék beírni a gyerek jelét az összes ruhába!!%%4! ) csak valahogy sikerült ezt jó hangulatban. Légyszi próbáljatok erre figyelni, hű, köszi a visszajelzést, mostantól próbálunk jobban figyelni. Nem volt lecseszés meg kioktatás, meg "anyuka, el lett mondva év elején"- ezés. 

Az iskolában szerintem nem lesz szülői, vagyis beiratkozáskor azt mondták, vsz nem lesz. Az iskolában nem tanulnak semmit, illetve norvégul tanulnak, és ezzel együtt gyakorolják az olvasást, számolást (norvégul) és az írást (laptopon. Wordben. Másodikban). Sok itt élő magyartól hallottam már, és a 20 éve itt élő román ápolócsaj is kifejtette, hogy nem tanulnak meg írni, és nem kapnak tárgyi tudást. Ez engem nem zavar, a tárgyi tudás túlértékelt. De hogy meg sem szégyenítik őket, az már zavar. Jó, most nyilván túlzok, és igazából nagyon örülök, hogy nem kell gasztroenterológushoz hordanom a gyereket, mert retteg a Rita nénitől, mert a múltkor is mi volt, amikor a pálcikákat vette elő a korongok helyett véletlenül (true story. Igen, Rita néni, neverforget). De én itt általánosságban hiányolom a munkájukért érzett felelősségérzetet. Mármint a felnőttek egy jó részéből is. Nincs erre valami középút, hogy nem vernek meg körmössel, ha nem csinálok házit, de mégis megtanuljam, hogy ami a dolgom, azt meg kell csinálni? Nem tudom. Térjünk vissza erre pár év múlva. 

Amúgy a Lány azt hitte, azért van tankönyvek és füzetek helyett laptopja, mert már másodikos. 

*Anna Fiske: Hvordan lager man en baby?

Facebook oldaldoboz

Olvasok is

Írj nekem levelet

Köszönöm

Extra köszönet

A designt a Yummie médiaügynökség szállította