Tegnap lettem 36 éves, sajnos a kis Lánynak épp nem volt túl jó napja (rosszul aludt nappal és éjjel is), de legalább sütött a nap és sétáltunk a hegyen és rendeltünk az internetről malacsültet birsalmával és ettem a konyakos meggyemből is.
Meg eszembe jutott, hogy régen a villanykörtés vicceket szerettem, úgyhogy elolvastam párat, hát, van jobb is, rosszabb is. Tessék, itt vannak a szakmába vágóak:
Hány pszichoanalitikus kell egy villanykörte kicseréléséhez?
Nos, ön szerint mennyi szükséges?
Hány pszichoanalitikus kell egy villanykörte kicseréléséhez?
Csak egy, de legalább huszonöt találkozás szükséges.
Hány pszichoanalitikus kell egy villanykörte kicseréléséhez?
Kettő. Az egyik becsavarja, a másik fogja a faszt. Akarom mondani, a létrát.
Hány pszichoanalitikus kell egy villanykörte kicseréléséhez?
Egy sem. A villanykörte majd kicseréli magát, ha készen áll.
Az előbb meg felhívott Charles és többek között azt mondta, mondjak neki egy viccet, és nem tudtam egyet sem; majd ezután fél óra hosszat gondolkodtam, és még úgy sem tudtam egyet sem; majd pedig leültem az internethez és csomót keresgéltem, elolvastam vagy ötvenet, és egyet sem találtam, amin akárcsak elmosolyodtam volna, és egyébként is mindet általános iskola óta ismertem. Én azt értem, hogy mai, rohanó világunkban már mém van meg animgif, de ennyire? Tényleg? Semmi? Nulla? Egyáltalán nincs már egy vicc sem?
Hétköznap reggel, óbudai piac, az a rész, ahol az őstermelők árusítanak. Sárgarépát vásárolok egy ötvenöt év körüli, mellényes-csizmás férfiembertől, amikor arra jön hasonló korú és hasonlóképpen őstermelő-külsejű, bajszos ismerőse. Elhaladtában odaint emberünknek és a következő párbeszédet folytatják.
Répaárus ember: - Na jó napot!
Bajszos ember (vigyorogva és enyhén palócos tájszólással): - Hát ma igen jó kedvem van!
Répaárus ember: - Aztán miér'?
Bajszos ember: - Végre találtam kiadót a könyvemnek!