Of course there they'd just call it food

2012.02.05. 19:37 - címkék: - komment

Haladok az ügyintézéssel, nem éppen zökkenőmentesen, ám annál kalandosabban. Már sírtam is. Nem írhatok még erről, babonából, mert még nem zárult le (mármint még nem jutottam el addig, hogy összegyűjtsem a szükséges papírokat ahhoz, hogy beadhassam a fedezetcsere-kérelmet a banknak), és addig nem kiabáljuk el. De majd elmesélem, kaland és izgalom, vér és könnyek, bonbon és cicák, szerelem és intrika teszi feledhetetlenné a kafkai fordulatokban és tarrbélai reményvesztettségben bővelkedő, ízig-végi keleteurópai ügyintézésünket a Sárkány és a Világvége zaklatott évében.

Azonban most a koreai kifőzdéről fogok mesélni, ami olyan klassz élmény volt, hogy egy hétig arról beszéltem (múlt szombaton voltunk ott ebédelni), mégpedig azért, mert pontosan olyan volt, mint amilyennek elképzeltem és minden várakozásnak megfelelt. A Zichy Jenő utcában van, néhány asztalos, kicsi hely, két főből álló személyzet, akik közül az egyik egy koreainak látszó Néni, szerintem ő főz is. A berendezés igazán autentikus ázsiai kajáldahangulat művirágokkal meg aranyszínű szerencseállatokkal.

A mellettünk lévő asztalnál egy középkorú pár ül, akik mindent igen részletesen elmagyaráztatnak maguknak (mi miből van, mi mekkora, lehet-e nagyobbat / kisebbet / kétfelé osztva / máshogy kérni), a Néni mindent elmagyaráz, úgyhogy nekünk már nincs is kérdésünk. Kérek kimchi levest, mert szeretem a kimchit és leves formájában még nem ettem (a kimchi csípős káposztasaláta, jellemzően kínai kelből, és nem tudom, eredetiben savanyított-e vagy sem, én ettem már erjesztett és sima káposztából készítve is). Többféle kimchi leves van, attól függően, hogy mi van még benne a káposztán kívül. A férjem húsos táskákat kér előételnek, ez amúgy szerintem mindkettő főétel, de mi éhesek vagyunk és sokat tudunk enni. Az ételek előtt a Néni kihoz négy kis tálkában zöldségeket, amik között van retek, kétféle káposzta, és valami, ami szerintem édesburgonya. Még meg se ettük őket, már kapunk levest és húsos táskákat, a leves nagyon csípős és savanyú, nagyon finom, hatalmas adag, hősiesen megeszem az egészet, a húsos táskák pedig nem túl szimpatikusak nekem, de azok is nagyon finomak, fűszeres húsdarabkákkal töltve. Másodiknak rizses ételeket kérünk, amiknek a nevére már nem emlékszem, de valami értelemszerű nevük volt, mondjuk rizs marhahússal és babcsírával, vagy ilyesmi. A férjem az ugyanolyan nevű ételt kéri "kőtálban", az annyit jelent, hogy forró cserépedényben kapja és nincs összekeverve a rizzsel a picike darabkákra vágott nyers marhahús, és egy nyers tojás van a tetején. Kap egy fakanalat, amivel el kell kevernie ezeket és a forró rizsben megfőnek ott helyben. Tényleg megfőnek, cool. A fűszerezése eltér a "megszokott" kínai vagy thai fried rice-okétól, kicsit édeskés, szerintem tamarindszósz van rajta, de lehet, hogy tévedek. Aztán még utánadobunk egy sült banánt és sült fagylaltot. Így néztek ki. Zöldségek, kimchi leves, rizses étel, sült fagylalt.

Ittunk még ginzengteát, jázmin teát, ásványvizet és üdítőt. 1500 és 2000 Ft között van egy főétel, ami valóban kicsit drága, mi ezért klassz, érdekes ételeket kaptunk nagy adagokban, egyszer belefér. És persze, jó, felkapták a helyet a divatos blogok (a Városban és a Chilli és vanília is írt róla), és menő lett, de azért ez továbbra is egy ázsiai ételbár egy parkolóház mellett, nem ötcsillagos étterem, szerintem ne kérjük számon a művirágot meg a helyesírási hibát az étlapon.

Azt még szeretném elmondani, hogy elolvastam néhány kommentet is az előbb a fenti blogok bejegyzései alatt, és mindenki elégedetlen, hogy művirág van, meg hideg van, meg nem is finom semmi, meg elképesztően drága, meg nem is nagy adag, meg ízetlen (!), meg biztos, hogy beteg leszel a nyers marhahústól meg tojástól, meg biztos kutyából / macskából van, és a kutyát meg is verték előtte, hogy jobb legyen az íze. Ez azért elég megnyugtató. Azon gondolkodom ugyanis már több hete, hogy basszus, én régen az a lány voltam, aki mindenféléért lelkesedett, de olyanokért, hogy zenék meg könyvek meg izgalmas idegtudományi kutatások!!!! Izgalmas pszichoterápiás módszerek!!!! Meg nagyon finom érdekes kaják, klassz helyek, és nagyjából bármilyen növény vagy természeti jelenség. És hogy mostanában meg már csak panaszkodom és nem is örülök semminek. Ráadásul pont azon a napon, amikor ügyintéztem és totál reményvesztett voltam, találkoztam az L.-lel, és az L. egyfolytában mindenféléért lelkesedik, most is lelkesedett vagy három koncertért, négy szomorú női énekesért, a hamburgerért (jó, az tényleg klassz volt), a fánkért, a leveses helyért, stb, és még szembetűnőbb volt, hogy én már csak a rosszat veszem észre ebben a szomorú világban. De a koreai kifőzdét imádtam és én a világon semmi rosszat nem vettem észre a felsoroltak közül, ez azért megnyugtató, talán mégsem változtam megkeseredett, kötekedő szipirtyóvá végleg.

Joey: [to Ross] - Forget about Rachel. Go to China, eat Chinese food.
Chandler: - Of course there they'd just call it food.

Meanwhile in a hostile work environment

2012.01.31. 11:53 - címkék: - komment

Ma meg azt mondta a főnököm, hogy vajat köpülni elitista*. Gondolom, viccelt, de jelenleg én már azon is örökre megsértődöm és bántásnak veszem, ha teszemazt azt mondja, hogy "jó reggelt".

*Merthogy mostanában divatos lett a budapesti fiatal értelmiség körében a befőzés meg az ilyesmi. Hozzáteszem, én már akkor befőztem, amikor még nem volt menő.

Facebook oldaldoboz

Olvasok is

Írj nekem levelet

Köszönöm

Extra köszönet

A designt a Yummie médiaügynökség szállította


süti beállítások módosítása