I'll be more fun when I can drink again

Főleg aludtam ma, meg rendeltem vicces kismamapólókat a cafepressről.

A modest proposal

Első próbálkozás a ruhákkal

Ma felpróbáltam 11 db kismamanadrágot a C und A-ban (mert az van hozzánk közel), és egyrészt a méretem az eddigi 40-es helyett 38-as lett, másrészt egyetlen normális darabot sem találtam, mert ugyan mindegyik klassz volt és tök jól állt, de vagy túl rövid volt, pont annyira, hogy idiótán nézzen ki, vagy túl hosszú. A farmerek voltak túl hosszúak, és tudom, hogy azt is fel lehet hajtani, de akkor az már nem olyan. És nem is akarok 12 ezer forintért venni egy farmert, amit még utána varrni kell. A felsők mind vállalhatatlanul rondák voltak, de az még nem is kell, meg azt úgyis kapok kölcsönbe. Tudom, vannak a népszerű kismamaboltok, meg van net is, de nadrágot nem fogok a vaterán venni felpróbálás nélkül.

Rengeteg pénzre lesz még itt szükség. A nővérek azt mesélték, hogy nekik egy gatyájuk volt és abban nyomták végig a terhességet, hát, nem tudom.

A napórákra árnyékod bocsássad

Ma kiderült, hogy kapok pénzt egy olyan pluszmunkáért, amivel kapcsolatban eddig úgy tudtam, hogy ingyen csinálom, aztán hozott a Kriszti répatortát, aztán rájöttem, hogy most négy nap szünet jön, amikor nem kell dolgozni és jó idő lesz és két szakmai előadást fogok megírni, amihez van kedvem. És a répatortához megreszkíroztam egy tejeskávét, 90% tej, 10% kávé arányban, és nem lett tőle rosszabb a gyomrom, mint előtte volt, szóval reménykedem, hátha lassan visszatérhetek a kávézásra. És egy hét múlva átállítjuk az órát is, ami pedig (az őszi óraátállítás) az egyik legjobb találmány ever. És van megint aszaltszilvás danone activia, bár sajnos idén csak a müzlis verzióban, és a téli ízű túrórudi is tök jó.

Már csak a cipő hiányzik az életemből, valamint 5 cl szilvás unikum.

Történelmi pillanatok

Jaés, ma elmentem az önkormányzathoz és a soproni lakcímemet így 16 év után megváltoztattam budapestire. Mármint 16 éve élek Budapesten. És idén augusztusban rájöttem, hogy nem fogok mostanában Sopronba költözni, mert ott a családom él, ez van.

Tessék, itt egy taoista vers is.

Zárd el elméd, de ne a változást,
Az ember világában élsz.
Fa kell? Ültess csemetét.
Hegy hiányzik? Nézd képét.
A lármában sem nyugtalankodom;
Igazi értelmet ebben lelek.

(Csiao-jan 734-792)

Még mindig ugyanazon rinyálok

Különben sokat gondolkodtam azon, hogy a terhesség alatti hányingernek mi az előnye? Valami evolúciós előny esetleg? Nem hiszem, hogy kizárólag az ember kínzása céljából alakult ez így ki. Mert, oké, a fáradékonyságnak az, hogy ne rohangáljak meg ugrabugráljak összevissza, azt értem, meg is szoktam, ami azt illeti, súlyos személyiségváltozáson mentem keresztül és eluralkodott rajtam a lustaság és lusta vagyok mindenhez. Én régen egymillió dolgot csináltam és az volt a jelmondatom, hogy "add ide, majd én megcsinálom", most meg úgy állok nagyjából bármilyen munkához, hogy azért más is odaférjen. Még eddig nem rúgtak ki.

Aminek egyén szinten nincs aktuális vagy evolúciós előnye, annak gyakran csoportszinten van: például az evolúciós pszichológia szerint régen, amikor még törzsben éltünk, igen hasznos volt, hogy voltak ADHD-sok, akik nem bírtak egy helyben maradni és szedni szépen a bogyót a bokorról kiskosárba, hanem minden elterelte a figyelmüket és hasznos munka helyett elindultak követni a színes lepkét, aztán a kis mókusforma állatot, aztán felkergette őket a kardfogú menyét egy odvas fára, aminek az odvában, jé, méz volt, és így új táplálék-lelőhelyeket fedeztek fel, de ez csak akkor megy jól, ha van a törzsben pár kényszeres is, akik igen pontosan megmérik, milyen messze és hol van az új hely, és bejelölik a kis térképükön, és hisztiznek, hogy nem mehetünk tovább, amíg az összes bogyót itt le nem szedtük és az összes mézet ki nem szedtük. Nem beszélve arról, hogy a történelem nagy alakjai mai fogalmaink szerint mind pszichopaták voltak, mint például Dózsa György meg Dzsingisz kán, és egyes elrugaszkodott elméletek szerint a történelmet a pszichopaták viszik előre. Szerintem még a bipolárisok is sokat tudnak lendíteni egy-egy mániás időszakukban a dolgon, lásd Széchenyi István. De a terhesség alatti hányingernek csoportszinten sem látom az előnyét. Annak sem, hogy bizonyos ételeket megkívánj, amit aztán kihánysz, és olyan ételeket akarjál enni, amit amúgy utálsz, és amit meg szerettél eddig, arra egyszerre vágyakozzál és furcsán undorodj tőle, én például hirtelen nem szeretem a kávét, de iszonyúan irigykedem minden kiülős helyen tejeskávézgató emberre és könnybe lábad a szemem egy-egy Illy felirat láttán.

Talán simán az, hogy jobban jár az ember és könnyebben felkészül a gyermekneveléssel járó buktatókra, ha már a terhessége első néhány hetében jó alaposan a fejébe verik, hogy "itt mostantól senkit nem érdekel, hogy te mit szeretnél".

Always on duty

Mindenfélét hallani a védőnőkről, hogy ilyenek is meg olyanok is, de azért arra nem számítottam, hogy az enyém az OPNI bezárásáról és annak következményeiről akar majd velem beszélgetni.

Lásd még.