Pedig már épp elképzeltem, ahogy kikúszom a kórházunk romjai alól, és felhívom a karbantartóügyeletet, hogy jó napot, a pszichiátriáról telefonálok, ránk esett egy űrszonda.
Azt álmodtam ma, hogy mint egy ilyen filmben, egy szövevényes ügybe keveredünk, hárman, két jó barátom meg én. Nem emlékszem, ki volt a két jó barátom, ráadásul volt velünk még egy idősebb nő is, akit álmomban jól ismertem és szerettem, de esküszöm, sose láttam az életben. Az ügy a pszichiátria körül bonyolódott, véletlenül megtudtunk valamit, amit nem lett volna szabad, sajnos az ellentábor is megtudta, hogy mi megtudtuk, ezért ők üldöztek minket, mi meg nyomoztunk, sokemeletes lépcsőházakban futkározás meg beszélgetések kihallgatása volt, meg föld alatti titkos laboratórium is. A végén kiderült, hogy az egész mögött a magyar pszichiátria két vezető személyisége áll, konkrét személyek, akik egész pontosan úgy néztek ki és úgy is viselkedtek, mint az életben. Valami szakmapolitikai ügyről volt szó, és valamiféle agymosást akartak végrehajtani valakiken vagy rajtunk egy továbbfejlesztett fMRI géppel, nem emlékszem pontosan a részletekre, bár az álomban természetesen kiválóan összeállt a kép. Ez most elég paranoidnak hangzik, pedig egyáltalán nem volt félelmetes álom, hanem izgalmas és kalandos, mint egy jobb nyomozós sorozat. Ja, és nem nekünk akartak ártani a pszichiáter nagyságok, hanem valahavolt kedvenc Főnökömmel szemben akartak előnyre szert tenni, aki nem szerepelt az álomban, csak ezáltal szóba került. Vicces.
Tegnap meg azt álmodtam, hogy kimentem RMO-nak Angliába és az első munkanapom van és szorongok, hogy mi lesz, semmit nem tudok, mi hol van és egyáltalán. Egy hatalmas parkban vagy birtokon terült el a kórház, kis, különálló épületekben voltak az egyes osztályok, a szállásunk is egy ilyen épületben volt, de oda már autóval keleltt menni, olyan nagyon voltak a távolságok. Egy demens idős férfiakkal foglalkozó osztályra kerültem, ahonnan pont elkóborolt egy beteg, és egy ápoló megtalálta a kertben, de nem volt hajlandó visszajönni, ezért az volt az első feladatom, hogy menjek és beszéljem rá. Azt gondoltam, hogy ó, ez menni fog. Az álmomban sokkal fiatalabb voltam, mint most, de már szürkehályog volt a bal szememen, ugyanis kicsit zavart a vezetésben.
Meg még azt álmodtam, hogy pilatesen voltam és egyszercsak már én instruáltam tovább az órát egy gyakorlat erejéig, és akkor láttam, hogy az edző csaj (aki ugyanaz volt, mint az életben, csak nem a szokásos helyen voltunk, hanem egy hatalmas tornacsarnokban) nagyon dühösen néz, ígyhát visszaadtam neki a szót és óra után bocsánatot kértem, amiért beledumáltam az órájába, de ott valamiért jó ötletnek tűnt.
Én egyébként mindig mindenfélét álmodok, tudnék még vagy 10 ilyen sztorit mesélni.
Csináltam citromos gyömbérszörpöt, meg ilyen gyömbérszörpöt is, ami igazán durva, az az utóbbi után fennmaradó gyömbérből készült kandírozott gyömbér. Nem, az igazán durva az, hogy elmentem a Culinarisba egész kardamomot vásárolni, és úgy jöttem onnan ki, hogy semmi mást nem vettem, csak egész kardamomot, mennyire komolyodtam meg szerintetek.